Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (verses önéletrajz a napóleoni háborúk korából)

HEGEDŰS ISTVÁN

Múlató könyvetske

ELŐSZÓ!

Ezen história már vége (felé közelgetvén, s mivel nehez[en] olvasható volt, azért én újra leírtam, a végén Lévő intéssel megnagyobbétva. Ha néhol-né- hol elhibáztam, azon az olvasó ne botránkozzék, hanem inkább tollat vévén, s jobbítsa ki a lelt hibákat, és ha tehetségében áll, terjessze világ eleibe ezen történetet

írtam: Kiss Somlón és Kőszegen 1846ba December 15én

Kedves barátom,

Szeretsz mint tótom, Megállj egy szóra,

Nem a világ egy óra, Olvasd el levelem,

Megtalálod a nevem!

ÖTSÉM URAM!

A hosszú éjjeltől, sok álmodozástól,

hogy megójjad magad a rút tanyázástól,

Végy valamely írást, olvasgassad aztat,

hidd el, tsinálsz avval magadnak jó hasznot; Mert talán sorsodat jobb úton vezeted, ha abból példákat magadra intézed.

Mert Anyánk méhében kevés jót tanultunk, a szép tudományért másokra szorultunk,

Ne vesd meg akarni alatson tudományt,

hanem vedd jó szívvel szegénytől adomány [t]. Többet kaphatsz mostan a jó szegényektől, mint a gonosz, gazdag, irigy fösvényektől. Mert a gazdag azon töri tsupán eszét,

hogy tölthesse teli mindég az erszényét.

Nem hágy maga után más emlékezetet: gazdag volt, Oda lett, a porba szerkézett.

Erire való nézve magam is gondoltam,

Világ állapotját igen megfontoltam,

205