Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Zelnik József: Népművészet ma?!
dalom még vagy már megismerhető rétegeibe. Most már nemcsak egy-egy díszesebb faragás vagy szépen írók ázott tányér volt érdekes, hanem a hagyományos társadalom rendje is. Főleg, mint a természetben létezésnek olyan, a környezetet tisztelő lehetősége, melytől a fejlett ipari társadalom egyre messzebb kerül. Nem nehéz észrevennünk, hogy a hagyományos kultúra iránti ilyen érdeklődésben már megtalálhatjuk az ökológiai forradalom ideológiáját, s bár Ke- let-Európára hangoltan, de jelen vannak az ellenkultúra tézisei is. A hetvenes évek folklorizmusának általam eddig bemutatott jelenségeit a következő módon tudom csoportosítani: Az 1970-ben alapított Népművészet Ifjú Mestere pályázaton' eredményesen szereplő fiatalok elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere címet. A dm maga egzisztenciát nem jelentett, inkább erkölcsi elismerés volt. Ám ez az elismerés arra ösztönözte a címet elnyert fiatalokat, hogy választott népművészeti területükön keressék élethivatásukat. A népi iparművészettel foglalkozó akkori intézmények (a HISZÖV, és a NIT) eleinte többnyire szerkezeti merevség miatt nem vették észre, hogy ezeknek a fiataloknak az aktivitásával utánpótlást tudnak teremteni, mégpedig olyat, ami színvonal emelkedéssel jár. Ez az elutasítás, valamint a folklorizmus bírálata vezette a fiatalokat arra a gondolatra, hogy önálló szervezeti keretet keressenek és megalakítsák a Fiatalok Népművészeti Stúdióját. Folklorizmus kritikájuk elemei a következők voltak: — elutasították a népművészeti boltokban látható népi iparművészeti tárgyak áradatát, az eredeti népművészet kritikátlan megközelítése miatt; — nem értettek egyet a szolgáltatás jelleggel, főleg nem a kereskedelmi célok dominanciájával; — alapvető problémának tartották, hogy az eladásra felkínált tárgyak többsége távolkerült a mindennapi funkciótól. Ezzel a meglévő helyzettel állították szembe elképzeléseiket, melyeknek alapja: a hagyományos népművészeti alkotások újraértékelése, összevetése mai funkciókkal. A népművészetet médiumszerűen kezelték az öntevékenység és a kreativitás érdekében, és közművelődési, nevelési, alkotói célokkal egyeztették. Végül jellemző volt egy állandó kísérlet eme céloknak megfelelő intézmények létrehozására. Ehhez az értékeléshez hozzá tartozik az, hogy a 70-es évek ifjúsági népművészeti (közművelődési neofolklorizmus) mozgalma amatőr mozgalom volt, tehát inkább ösztönös, mint tudatos. A mozgalmat sem egy tudatos ideológia irányította, inkább az adott lehetőségek közötti tapogatózás. így kísérletezett a népi iparművészet terén, és legjobb eredményeiben etnikai töltetű iparművészetté vált. A hagyományos népművészet és a kézműves kultúra technológiáját feltáró kísérletek is ezt a munkát segítették. A közművelődés és az oktatás iránti elkötelezettség a Népművelési Intézettel való szoros kapcsolatból adódott, hogy ez az intézmény és más intézmények (pl. Úttörő Szövetség stb.) rendszeresen felkérték ezeket a fiatalokat „népművészeti” foglalkozások tartására. Mivel a Fiatalok Népművészeti Stúdiója havonként összeülő szellemi fórumként működött, összeköttetésbe került más művészeti ágak érdeklődő képviselőivel, így például építészekkel, szobrászokkal is. A Nomád nemzedék című könyvben és máshol is publikált tokaji házépítési akció is ennek a kapcsolatnak az eredménye. Kitűnően mutatja egy építészeti neofolklorista mű létrejöttét, de egyben folklorizmustól független specifikus elemeket is tartalmaz. A tervező építész naplója12 egyértelműen művészeti neofolklorizmus jelenség létrejöttére utal. Azonban a terveket és a kész épületet látva nem tűnik kétségesnek, hogy 1084
