Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Holdosi József: Dac (regényrészlet)
tűnő volt, a munkátokat becsülettel befejeztétek. A gabona jó, a vármegyében mi arattuk le a legtöbb búzát! Az emberek arcán elégedettség és öröm látszik, a szájuk kinyílik, újra ott vannak á kora hajnalokon a mezőkön, élesítik a kaszákat, és ott vannak, amikor a zsákokba töltik a búzát. Irigység fut át rajtam: mivel büszkélkedhetünk mi, apám, hacsak nem azzal, hogy hány liter vizet hordtunk a mosodába, hányszor fordultunk a kordéval? — Ezért minden asztalra öt liter bort kaptok ma este! — folytatja a gróf. A teremben újra felharsan az éljen. Egyszeriben félelem lesz úrrá rajtam, mozdulni sem tudok: a mintás lampionok, mint megannyi levágott emberfej, a földre esnek, a búzakalászból font függők széthullanak, zizegéissel csattognak a színes krepp-papirok, az emberek ijedten menekülnek ki a pajtából, csak egy bőgő brumimog az emelvényen, az öreg gróf húzza rajta a vonót. ... ez... h m ... ez... hm ... ... a ... mh ... a ... mh ... ... hata ... hm ... hata . .. hm ... — HA — TA — LOM — — Kezdődjék a bál! — int a gróf, s a banda keringőt játszik. A zene térít magamhoz. — Kóstoljuk meg mi is a gróf borát — bíztat apám —, aztán meg táncolhatnál is, hiszen azért jöttünk. Ott, az a lány, mintha engem nézegetne, vele kell próbálkoznom. — Eljössz táncolni? — Mehetek! Megizzadtunk mind a ketten, mire szünetet tartott a banda. — Menjünk ki levegőzni — hívtam. — Jó. Itt kell jól megszorongatnom, megfogdosnoim, hogy ne kívánjon visszamenni — gondoltam.-— Megismersz, Pali? — kérdezte. — Együtt jártunk iskolába. — Az Edit vagy, ugye? — Eljártam én is aratásba ... Apám a majorban dolgozott az állatok mellett: megnyomorodott. Nekünk nem volt soha se tehenünk, se földünk. Az anyám tüdőbajos. Négy testvérem van, jó, ha kömónyleves meg kukoricakása jut, kenyér csak néha. — 'Mit akarsz tőlem? — Csak el akartam mondani ... hogy nekem kell eltartani a családot. Te hanyatt akarsz fektetni, azután otthagysz. Amíg nyújtani tudok valamit, addig jó lennék, de ha már nem: le is út, fel is út! Nézd, bugyogó sem került ráim — felemelte a szoknyáját. — Lehet, hogy még most ingyen kapod meg, de holnap már csak pénzért jöhetsz hozzám! — Hajtsd vissza a szoknyádat! — Te más vagy, mint a többi parasztfiú. Pali, én tudom, hogy úr lesz belőled, olyan szép is vagy! Megcsókolt, a nyelvembe harapott. — Visszamegyek táncolni — nevetett, s befutott a terembe. Hiába kerestem, eltűnt. Apámat sem találtam. A lányok hiába dörzsölőztek hozzám, leálltam Pintyi pultja mellé, és ittam. Apám azt mondja, nem vagyunk parasztok, de hát a parasztok sem mind boldogok. Nyomorognak, még kenyerük sincs, hol a kulcs ami a megoldást adja? Apám vajon tudja-e azt, amit 940
