Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - VITA - Az Életünk hírei
van valami bíztató szenvedélyteliség. Az író egykori szarkazmusa is megcsillan a darabban, a hivatali bikkfanyelv karikírozása helyenként jól sikerült. Mindazonáltal úgy érezzük, a témában sokkal több szatirikus lehetőség rejlik, mint amennyit a szerző kihasznál illetve színházszerűen megvalósít. A Várkony című darab a Várkonyi krónika című regény drámai párhuzama. Annak ellenére, hogy az epikai és drámai megközelítés ellentéte jól megfigyelhető a két műben, a szöveg humora mégis reményteljes. A regény egy falu hétköznapjairól mesél, Czakó itt vérbeli krónikás, aki végtelen emberi történeteket recitál kama- szosan komolykodó humorral, otthonosan, jó kedéllyel, ártatlan gonoszkodással. Egy falu családregénye a Várkonyi krónika. Várkonyban majd mindenki rokon vagy ha nem, hát legalább a várkonyiság eltéphetetlen szála fűzi egymáshoz a szereplőket. És ami a legfontosabb: összetartja őket a rendhagyó családi tűzhely, a falusi kocsma és az öntudatos „családfő”, azaz a mélyértelműen bölcselkedő kocsmáros. A cselekmény laza történetek, apró életsorsok fűzére, melyet a regényben a Krónikás kifogyhatatlan kommentáló kedve tart össze. Az eseményeknek ez a furfangos elemzője kimarad a darabból, és bizony veszteség. Az ízes, hangulatos jelenetek így elvesztvén eredeti, epikus kötőanyagukat a terjengősség felé viszik a művet. A figurák vázlatossága is feltűnőbb ebben a változatban. A túlzsúfoltság nem tesz jót a mű szerkezetének. A drámában kívánatos feszesség hiányát nem kárpótolja a mozaikszerű gazdaság. A Várkony legrokonszenvesebb vonása így bohókásan megragadott apró életképeiben van. Ezek elsősorban és túlnyomórészt Czakó epikai alkatára vallanak, elpusztíthatatlan és leküzdhetetlen vonzódására a tanárosan bölcselkedő életmagyarázatokra. A reménybeli drámaírónak előbb-utóbb el kellene hagynia ezt a képzeletbeli katedrát. Hogy felléphessen egy másik faalkotmányra: a színpadra. ÉLETÜNK * * * ÉLETÜNK * * * ÉLETÜNK A Közép-dunántúli írócsoport június 10-én ülést tartott Szombathelyen. Do- bozy Imre, a Magyar írók Szövetsége elnöke adott tájékoztatást a megjelent íróknak az irodalmi élet időszerű kérdéseiről és a közelgő Közgyűlés előkészületeiről. Ezen az ülésen vetődött fel hivatalos formában egy Nyugat-dunántúli írócsoport megalakításának gondolata, mely Szombathely székhellyel működne. Az új írócsoport megalakításával az írószövetség Titkársága egyetértett és a Választmány július 9-i ülésén jóváhagyta a javaslatot. A Nyugat-dunántúli írócsoport alakuló ülésére október végén kerülhet sor. * A Magyar Műhely idén ismét a Becs melletti Hadersdorfban rendezte meg július 2—4. között szokásos évi találkozóját. Az idei eszmecsere középpontjában a Magyar Műhely körül csoportosult alkotók újabb müveinek, törekvéseinek kritikai — esszéisztikus bemutatása — elemzése — állott. Folyóiratunk munkatársai közül ketten is közreműködtek ebben a munkában. Székely Ákos Papp Tibor Műszerek, órák, jelzőkészülékek, lékek című munkájáról írott izgalmas elemzését — távollétében — felolvasták. Az ülésen résztvevő Péntek Imre Kemenes Géfin László Fehérlófia című kötetéről fejtette ki gondolatait. * A megye irodalmi életével és az Életünk munkájával, irodalomszervező tevékenységével a közelmúltban több alkalommal behatóan foglalkoztak a megye vezető testületéi. Augusztus 12-én az MSZMP Vas megyei Végrehajtó Bizottsága önálló napirendi pontként megtárgyalta és elfogadta az Életünk című folyóirat munkájáról és feladatairól készített előterjesztésünket. A megyei Tanács V. B. szeptember 2-i ülésén a megye irodalmi életének továbbfejlesztéséről hozott határozatokat. A magas szintű állásfoglalások nagy segítséget jelentenek számunkra munkánk még hatékonyabbá tétele és még szélesebb körű megismertetése tekintetében. 896 VITA
