Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Nevelő idő (Vajda Lajos naplójából összeállította Kunszabó Ferenc)
Február 2: Zárszámadás. A kiváló termelési eredmények ellenére, személyi jövedelemben alig léptünk előbbre. Kádár János azt mondja: nem csökkent az életszínvonal. Persze, neki ezt kell mondania, politikából. De az ő mondását rajtunk kérik számon az emberek. És azt kérdik: nem a föMimíves nép boldogulására szövetkeztünk ? Febr. 18: Üjra fehér a táj — de már olvad is. Németiöldötn tomboló vihar; talán nem jut át az Alpok és a Kárpátok gerincén! Az alsó vágó túlsó fele 25 kg kálit kapott. (A 6. sor északi felétől kell folytatni.) Felső vágó: 24 db Ezerfürtű, 2 db Zenith. Alsó vágó: 16 db Zenith, 20 db Kékfrankos. 1979. június 23., szombat: Hat évi kemény tanulás után fiam átvette diplomáját Óváron! A kitartásod tiszteletreméltó! Szorgalom, emberség, önbizalom, akarat — ez ne hagyjon el egész életedben! 1979. III. 18: Névnapján meghalt Teketh Sándor Somlyói üzemegység vezető. Poiharazgató, beszélgető társak — barátok voltunk. Utoljára ötödikén múlattuk együtt az időt. Mennyire tervezte a jövőt! Egy év múlva lett volna nyugdíjas, s hogy még mi minden dolga lesz a család, az unokák körül! — Sanyikéin, de meg fogunk még emlegetni! Ember, tedd a' dolgod, s mindennap úgy, mintha holnap jönne a végső elszámolás! Július 22, vasárnap: Az egész hét icsöpörgős-hűvös volt. Miniden satnyul, napfény hijján. Július 30: A baj nem jár egyedül. Ma, 76 éves korában meghalt Szakái y Dezső bácsi, nyugdíjas néptanító, kiváló szőllósz, a Ság patriótája! A kemenesi táj egyik legkiválóbbját vesztettük el benne. Ő igazán népe tanítója, nevelője, oktatója volt. És magyar. Az ilyen egyéniségeken sok múlik egy-egy táj sorsának alakulásában. Az ilyen tüzes lelkű, örökké munkálkodó emberek tartották meg ezt a népet a hazának s ezt a hazát a népnek, át a viharos századokon. Szeptember 9: Száraz meleg idő. A szőlőrotihadás megállt. De jönnek a darazsak! Egyes fajtákat teljesen leesznek. Meg kell ritkítani fészkeiket. Okt. 14: A héten megint kiváló embereket láthatott a vén hegy: Ágh István, Simonffy András. Tudásuk, tájékozottságuk, magyarságuk tiszteletet parancsoló. További jó munkát, barátaim! Nov. 11: Befejeztük a búza vetését, jókor. Csak nem tudom, hogy szíveli majd az állandó északi szelet. „A somogyi és vasi szív együtt dobbant ma délután: közösek a Berzsenyihez fűződő emlékeink! Igen remek emberekkel ismerkedtünk itt meg, s úgy éreztük magunkat, mint Somogyországban! 1979. nov. 14.” (Több, olvashatatlan aláírás) Karácsony: Szürke a tájék, szitál a köd, A karácsonyi béke ködfüggöny mögött. Gyönyörű az idő (százszorszép virágzik), De én már félem a csalókaságait. Fényesülj, Karácsony! Ragyogj fel a tájon, Oszoljon a köd és 854
