Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)
észre 'kell vennünk, most már a hatvanas év ékbe érve, 'hogy azok a magyar tömegék, amelyök a gyors, 'hatalmas, nagyarányú -román művelődési mozgalmakhoz 'viszonyítva kevesebb könyvhöz, laphoz, szolgáltatáshoz jutnak, nem válnak -éppen más nemzetiségűvé, hanem a magyar nemzetiség alsóbb szintjévé alakulnak át. -Ez tehát azt jelenti, hogy mindent -meg kell tennünk annak érdekében, hogy az ország szocialista (fejlődése által megkívánt szintre emeljük fel a magyar tömegek tudatát, gondolkodását, műveltségét. lAlhogy már mondottam példaként, az iparosítással, a műszakosoldással együtt bővüljön a nyelv is. Egyik legfontosabb feladatunk ez. Az 'értelmiség nemcsak humán, hanem műszaki pályákra is készüljön. Ilyen meggondolások alapján került az irodalom- centrikus fölfogás helyébe — n*am az irodalom rovására — egy szélesebb k-öz- ügyi fölfogás, -és ennék megfelelően a sajtóban, könyvkiadásunkban is -előtérbe kerülték -a t-ermészett-udamányos-technikai-műszaki problémák. Ez figyelhető meg példának okáért a Hét című folyóirat -esetében is. Ügy gondolom, hogy 'ez a -kulturális munka elengedhetetlen része annak a gazdasági emelkedésnek, amelyen román -társaival együtt az urbanizált székely is átesett. Ugyanez a kérdés -a szórvány vidékék magyarsága esetiében is. A városba való betódulás, az iparban való -elhelyezkedés -vagy éppen a magasabb életszínvonal megköveteli, hogy ne -csak ruházkodásban, tisztálkodásban, táplálkozásban, iskolázottságban, hanem műveltségben is egyenrangúvá válhasson a magyar lakosság, s ne maradjon le a román fejlődéshez viszonyítva, amelyet az egész államiság szocialista dinamikus fejlődése vont maga után. Ismét -csak rajtunk múlik -elsősorban, hogy igényt emeljünk, hogy kívánjuk a magyar iskolahálózatot, a színházi hálózatot, a sajtó, az irodalom kiterjesztését és fejlesztését. Mi, akik Ibenn-e élünk a nemzetiségi 'létben, jól tu'd'julk azt, hogy -hátrányos helyzetibe kerülünk, ha nem tudjuk a gazdasági fölemelkedéssel együtt a kulturális fölemelkedést is szolgálni. így érthető, hogy mennyire megnőtt la-pj-aink, színházaink jelentősége, hiszen sok -esetiben -ezéken keresztül tudjuk ellátni azokat a nagy művelődési folyamatokat a magyar tömegek körében, amelyet az állam közvetlenül, — mivel országos méret-ékben -és statiszt'ikail-ag dolgozik — végül is rámlk is bíz. Én a magam r-észóről a művelődési kérdésekre koncentrálok, de ez alatt sohasem -csak az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét értem amiben excellálunk, és sohasem csak a hungariszt'ilkai tudományokra — folklór, irddalomtört'énet- nyelvészet, helytörténet — gondolok, hanem 'értem -ezalatt az összes természet- tudományokban, -műszaki tudományokban technikában való egyenrangú fejlődésünket. Ezért küzdöttünk érveinkkel, próbáltuk meggyőzni 'társainkat is, hogy magyar szakiskolák legyenek. -Ez nagyrészt sikerült is. EzJért törekszünk arra, hogy könyvkiadásunk megfelelő hányadát a technikai rész adja ki. Hiányok természetesen itt is vannak, -ez még mindig nem elégséges. Kiét millió öntudatra ébredő embernek sokkal szélesebb kulturális hálózatra, kulturális szolgáltatásra van szüksége. Ez azonban már nem az én föladatom. (Hetvenötödilk életévemben én már csak örökségátadó vagyok. -És most, amikor éppen az emlékiratok harmadik kötetén dolgozom, pontosan a iMagyar -Népi Szövetség akkori művelődési vezetői posztján szerzett tapasztalatokat akarjuk lés akarom én is átadni annak a fiatalságnak, amély ma válóik féMősSIé iádért, hogy tömegeink gazdasági fejlődésével együtt Ijár-e kellő szinten a kulturális fölemelkedés is. 838 Köszönöm az interjút és további egészséget, törhetetlen hitet kívánok Balogh Edgárnak — a magunk érdekében is.
