Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)

jobboldalnak nevezni, az éppúgy polgári liberális volt. A baloldal szintén szűk volt, ba önmagában veszem a Korunlk-at, hiszen szánté a szektaszerűségből kellett kiváltani. Talán a legtöbb sansza a népszerűségre az akkoriban fellépő, először kimondottan német éís olasz példákra hivatkozó, májd a különböző támadásaink elől visszakozó és (kijózanodó és önálló erdélyi koncepcióba beilleszkedő Hitel körnek volt. Ez volt a harmadik. (Mind a három irányzatban különböző módon ugyan, de volt valami közös — a felelősség a nemzetiségiért. Tehát mi tulajdonképpen az egymástól elágazó vagy egymással ütköző csoportok közös nevezőre hozásában hivatkozhatunk aura a mindenkiben meglévő közös elemre, érdekeltek vagyunk mindannyian abban, bogy nemzetiségi létünk megmaradjon. Azt a kommunistáknak is meg kellett 'érteniük, hogy a magyar felekezeti iskolák fönntartása — mert esák felekezeti iskolák voltak anyanyelven — közérdek, függetlenül attól, hogy valaki felekezeti gondolkodású avagy sem. Éppen a Vásárhelyi Találkozó létrehozásában találkozhattak e különféle képviseletek az alapkoncepció vallásában. Én azt hiszem, hogy a Vásárhelyi Találkozó létrehozása, s ennek a még mindig nem eléggé feldolgozott tartalma, a nemzetiségi politika számára mintegy alkotmány -alapot adott, és ez mind a mai napig érvényes. Nem Véletlen, hogy ma a fiatalság Romániában, a fiatal filozófiai esz- széisták, mindenféle absztrakt és abrakadabra és neoavangardista túlihajtásaik után visszakanyarodnak ehhez az alaphoz, érdeklődnek iránta, idézik, vitatkoznak fölötte és hozzá akarnak kapcsolódni. S még valamit. A Vásárhelyi Találkozó belső ellenzői — jobb és baloldalon — a fasizmus előretörése, a bécsi döntés után nagyon örvehdtek annak, hogy látszólag szétment az egység. Na de egész birodalmak mentek alkkor szét. Mindig utalok minden írásomban, s különösen ma arra, hogy amikor 1944-iben megszállták a németek Magyarországot, és megkezdődött a német megszállókkal szembeni különféle ellenálló csoportok közeledése egymáshoz, és a baloldal legexponensdbbjéi, tehát az antifasiszta kommunisták egy széles nemzeti frontot igyekeztek létrehozni és ez többé-ke- vésbé sikerült is Erdély területén, alkkor a Vásárhelyi Találkozó elemei találtak újira egymásra. S amikor megvolt a katonai fölszábadítás, s következett a szovjet katonai közigazgatás — amely a földolgozás szempontjából még mindig elhanyagolt időszak, nincs eléggé föltárva, bár népünk szempontjából eléggé nagy jelentőségű — hat hónapig tartott, ez alatt az idő alatt a Vásárhelyi Találkozó elemeiből állott 'össze a Magyar Népi Szövetség. Tehát tulajdoniképpen nem szűnt meg, nem bomlott föl, hanem újra alakult, és végig, mind a mai napig egy olyan tanulság hordozója, amelyre egyre és méginkábfo hivatkozunk, mint közületi egységére egy nemzeti kisebbségnek.

Vonhatunk-e le olyan általános érvényű következtetést, hogy a kisebbségi lét, a kisebbséget kollektív magatartásra, kollektív gondolkodásra készteti?

A kisebbségi kérdést Európában kétféleképpen ítélik meg, s ítélték 'is meg mindig. Ebben annyi ráció van, hogy valóban kétféleképpen értelmezhető ez a lét. A német vagy a polgári értelemben vett magyar expanzió — a németek esetében imperialista expanzió, magyar esetben a Horthy 'rendszer országgyarapító törékVése — a 'kisebbséget nemzeti elnyomásukból felszabadítandó egyben az új nacionalista éra előcsapativá tette meg. Ennék következményei is voltak. Láttuk azt, hogy a szudléta-németeket kitelepítették, a szlovákiai magyarokat ki akarták telepíteni és Romániában is volt olyan megnyilatkozás, amelyben ja826