Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Labancz Gyula: Azonosítások (versciklus)
AZONOSSÁGOMAT . .. Azonosságomat a Duna friss, csillag-tűzdelt képpel mutatja. Szilárd a költőt igazoló kor, és bársonyruhámon a kopás fakérgen vésett jel. Eljössz-e, mint suhanckoromban a füvészkerti ősz? fogam: lángnyelven pattogtatott kukorica .. . s a hangya pontozta úton eső fúr, fagy kövez. VESZÉLYHEZ SZEGŐDÖTT Holddal leplombált táj tolvaj lásra is alkalmas kísérletre kiszemelt idő hol, mint acélgerendát ejti le utánad a folyót az este — lábaidnak veszélyhez szegődött félelme én vagyok. Kavicsokat hajigálok — szerelemtől visszafogott izmaimnak módot adjak a felszabadító mosolyra. A KÖ... A kő: vízhez ér — ujjhegy csengőgombon kapuzárás után meghallgatom és tárgyammá teszem halparkettát nyikorgatva jön a tél repülő húz el j égkondenzcsík ablaküvegen
