Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Száraz György: A tábornok VII. (életrajzi esszé)
küzdelemben, feloszlatja önmagát. A 48-as párt — Kossuth Ferencé — közel két és félszáz mandátummal abszolút többséget szerez. Nagy nemzeti örömujjongás; a közvélemény persze nem ismeri a titkos megállapodást... A kölcsönös félelem és tehetetlenség szülte helyzet gyökerében beteg: 67-es, kiegyezési alapon álló miniszterelnök 48-as, függetlenségi párti parlamenti többségre támaszkodva igyekszik megvalósítani a nyílt ígéretekben és titkos megállapodásokban tükröződő, lényegében 67-es politikát. Talán legfurcsább szakasza ez a magyar látszat-alkotmányosság történetének. Káprázatos „vakulj magyar” a nyitás: miután a Corpus Jutásból törlik a Rákóczit megbélyegző törvényt, 1906' októberében hazahozzák a rodostói hamvakat. Még egyszer, utoljára a millenniumi pompa: a Keleti-pályaudvar üveg- csarnoka bordóvörös és nemzetiszín drapériával burkolva, rajta a „nagy rebellisek”, a Rákócziak, Thökölyek, Zrínyiek címere. Párducbőrök, ibársonymenték, farkaskacagányok; hajdúk, csigába göndörített hajjal; páncélos lovag fekete gyászlobogóval. Csak éppen katonai egyenruhát nem látni: a magasabb parancsnokságok megtiltották tisztek részvételét a fogadó ünnepségen. Aztán a menet, a Rákóczi-úton át a Bazilikáig: lovas megyei bandériumok, kopjás zászlókkal, selyemlobogókkal. Harsonások, mögöttük gróf Vay Ádáim fehér lovon az ország zászlajával, két csatlós fogja a kantárszárat. A három gyászkocsi mögött a kormány, díszmagyarban, kócsagtollasan, mögöttük papi díszruhák, a főrendiház és a képviselőház népes küldöttsége. A járdákon kétoldalt mámorosán ünneplő, éneklő, meghatott tömeg... S folynak már a végtelen viták önálló bankról, önálló vámterületről; folyik a kötélhúzás az osztrák—magyar vegyesbizottságokiban. Egy évi huzavona után, 1907 októberében pedig a Wekerle-kormány aláírja az új megállapodást, amely az előzőnél is rosszabb. A titkos megállapodás pontjai sorra megvalósultak: de az általános választójog kérdése megoldatlan marad. Apponyi, mint a közoktatás minisztere előterjeszti a népiskolai törvényjavaslatot, amely durva magyarosító tendenciájával ismét felbőszíti a nemzetiségeket. Mind élesebben ütköznek ki a koalíciós pártok ellentétei, ismét folyik a törvény- javaslatok „agyonfoesaélése”, töredezik a kormányt támogató függetlenségi párt egysége: a képviselők tömegesen lépnek ki, mennek át a szerveződő új ellenzék padsoraiba. A Wekerle-kabinet. hamarosan ugyanabban a zsákutcában találja magát, amelyikből Tisza sem tudott kikecmeregni. 1908-ban kirobban a bosnyák annexió válsága, 1909 elején fellángolnak a viták a véderőfejlesztésről, aztán az önálló magyar bank felállításának kérdése következik. Wekerle csatát ja a magyarokat, kapacitálja az osztrákokat, audienciázik az uralkodónál, lemondással próbálkozik, aztán újabb kibontakozási tervvel áll elő, sikertelenül persze. Júniusra végképp megbukott. És kezdődik minden elölről. Tárgyalások Bécsiben, Budapesten; királyi kihallgatások, parlamenti obstrukció, kormányalakítási megbízások, pártok bomlása és osztódása, szövetségek és ellen-szövetségek, botrányok. 1910 márciusában már ismét a királyi házfeloszlató határozatot hallgatják a képviselők, aztán röpködnek a tintatartok és vaskos törvénykönyvek a függetlenségi padsorokból az új miniszterelnök felé... Alig több mint négy év van még a szarajevói pisztolylövésekig. * Más kor, özönvíz előtti. Benne a legeslegutolsó nemzedék, amelyik első, botladozó lépéseit még nem a „trianoni keretben” teszi: játékkal, képeskönyvekkel bélelt gyermekszobák816
