Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)
kosság a magyarral együtt nagy mértékben ki volt téve a nyomornak, az elnyo- morodásnak, a pauperizálódásnak. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a kommunizmus széles tömegmozgalommá vált. Ez az állapot elhitette velünk, hogy a forradalom küszöbén állunk. Ez volt az alapvető különbség akár a romániai vagy a magyarországi és a mi helyzetünk között. Itt május elsején tömegfelvonulások, nópgyűlések, tíz-húsz és ötvenezre» tömegtüntetések voltak. Azt az illúziót keltették bennünk, hogy szélesedünk. Persze a retorziók, a csendőr sor- tüzek száma is emelkedett. És megjelent a konkurrencia: a szlovák nacionalista papi vezetés alatt álló mozgalom, ami szintén a nyomor tünete volt, következménye a cseh burzsoázia iparleépítő szlovákiai gyarmatosító akcióinak. Messze járok-e az igazságtól, ha feltételezem, hogy a csehszlovákká magyar kommunista csoport azért tudta megőrizni létének és gondolkodásának autonómiáját, mert szuverén volt? Nem sematikákat kellett neki másolnia, vagyha úgy tetszik, nem máshol alkalmazott receptek szerint kellett politizálni, hanem az egyedi sajátosságokat, a helyzet másságát fi- gyelembevéve dolgozhatta ki általános koncepcióját? Hozzáteszem azonban, hogy nem kell az események fonalát ott elvágni, ahol én kikényszerülök Csehszlovákiából. Én 1935 májusában lépem át a határt. Csehszlovákiában az általános helyzet függvényeként ezután lendül föl a kommunista mozgalom és fogadják el a csehszlovákiai kommunisták a népfrontos koncepciót. Ekkor hívják be a Sarlósokat és csinálnak velük Magyar Nap címen olyan tömeglapot például — szerkesztője Lőrinez Gyula, Ferencz László, munkatársa Vass László, volt egykori sarlósok, (akkor már a Sarló feloldódott a mozgalomban) — amely a legszélesebb népi-nemzeti hangot üti meg, tehát nemcsak népfronti, hanem mondhatnám kelet-európai élő nemzetiséget is jelent, beleértve ebbe a nemzetköziségbe a magyarság teljes tudatformációját. Akkor én már nem ott vagyok, hanem már Kolozsvárott katonáskodom s már munkatársa vagyok ennek a morva Ostravában megjelenő Magyar Nap című lapnak. Azt hiszem a beszélgetés e része fontos gondolatokat fogalmazott meg a kommuwistasághoz váló eljutás lehetőségeinek egyikéről, a plebejus indíttatású népi-nemzeti útról, amelyben a nemzeti sajátosságok messzemenő figyelmet kapnak. Talán érdemes ezt a problémát még alaposabban megvizsgálni. A szlovákiai kommunita mozgalom a Komintern népfront politikájának megfelelően alakult, de mégis tükröz egy szlovákiai sajátosságot. Nevezetesen azt, hogy ott nemcsak a szlovákok, de nagy tömegben a magyarok is — sőt talán arányszámban még jobban a magyarok, a déli. területeken — a magyar földmunkásság, tehát a szegényparasztság kommunista tömegmozgalommá, legális kommunista tüntető tömegmozgalommá válik. Ez azért fontos, mert a népfronton belül legérzékenyebben a parasztkérdés, a nemzeti kérdés jelentkezik, erre kell figyelni, s e tekintetben mintaadó emlék, ami ott történt. Máig ható példa. Hozzáteszem azonban, hogy mindezt egy csapásra lefejezi és megszünteti az a bécsi döntés, amely szétosztja Csehszlovákiát, Magyarországhoz csatolja a déli részeket és egy önálló szlovák Hlinka -államot teremt, a cseheket pedig bekebelezi protektorátusként a 'hitlerista állam. (Folytatjuk) 787
