Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - BULGÁRIA NEMZETI ÜNNEPÉRE - Iván Nikolov: Csak így... (vers, Kiss Benedek műfordítása)
Már siet, hogy engem is elérjen és elillanjon, mert kél a holnap. Egy szamár a küszöb közelében lágy, párás pofával megszagolgat. Felrettenek és fájdalom éget, testem-lelkem szinte belerándul, s elhagyom az alvó falunépet, mint idegen vándor más határból. Király Zoltán fordításai IVÁN NIKOLOV Csak így... Csak így, lélek maradj keménynek, utunk még mindig meredek, hívság, dicsőség már nem éget, munkára fel, az lett tied! Mert hazárdszenvedély s szeszélyem életfogytig arra ítélt, hogy küszködj házdszőttes ingban, melyet só mar ki s veríték. Mennyi ítépődés, tévelygés, hogy ki az ellenség, a barát... Hullasd öledbe két kezed most, akár a jó parasztanyák. Saját poklod van, mégsem vakít, nem is süketít meg téged... Pihenj meg most, csak pihenj, amíg elhordod mind a követ, lélek! Kiss Benedek műfordítása 769
