Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Fülöp Gábor: Csendélet (vers)
FÜLÖP GÁBOR Csendélet Anyukám, megfestem ezt a tálat. Nézd ezt a csillogást a gyertyafényben. A tálon az almát, a diót, a narancsot. Anyukám, tégy mögé, kérlek, ^ egy vásznait, hogy ne látsszék festményemen a nedves fal. Az asztal köré pirospozsgás gyerekeket festek, akik nem nyúlnak a tál felé. Jóllakottan szemlélik csupán, s arcuk kipattan a vidámságtól. Természetesnek festem meg őket, mintha a valóságban is ilyenek lennének. Anyukám, ne mondj semmit. Tégy még egy gyertyát, kérlek, a tál mellé, így élethűbb lesz. Meg jobban is látok, mert kiégett a villanykörte. A tál mögött látszani fog az ajtónk is, melyen ősrégi faragások vannak. Legalábbis ezt mondták, akik legutóbb a városból itt jártak képet venni. 759
/
