Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Garai Gábor: A vándor és Heléna (vers)

GARAIGÁBOR

A vándor és Heléna

(Széles Annának)

Odüsszeusz ha iákkor,

a kérők nagy lakomáján épp nem lett volna náthás (egyenest a tengerről jött abba a fülledt terembe),

s ez nem feszélyezte volna majdnem a megsemmisülésig, másképp eshetett volna minden;

hiszen, ha éppen nem az orrát törölgette, szeme Heléna szemébe

akaszkodott, s ő visszapillantott rá kitártan,

zöld pupillákkal, ragyogva, mintha rátalált volna

arra, kit rég keresett már, ő pedig (Odüsszeusz) talptól fejebúbjáig borzongott az elképzelt gyönyörtől (ő, akiről már akkor, már akkor is Itíhakában az a hír járta: vándorútjain egy pillantást ha vet egy idegen nőre, az nyomban összezárja

combjait, és olyan nagy, akaratlan nedvesedés lesz úrrá ártatlan ölében — bár szépfiú ő sohasem volt);

s végképp gyámoltalanul, nem még akkor se viselkedett, mert egy kimódolt ürüggyel kétoldalt lágyan arcon

csókolta gyönyörű Helénát;

739