Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Száraz György: A tábornok VI. (életrajzi esszé)

szaszafelé, amelyek között a könyviben Colleoni seregei mozogtak. A hegyek tetőin még látszottak a romok, amik akkor erős várak voltak. Most láttami, milyen kevés változik tulajdonképpen 500 'év alatt; a tájat vasutak és villanyvezetékek szelik át, a városok is nagyobbak, és arcuk is változott, legalábbis kifelé — de a lényeg: a föld és akik rajta élnek, az emberek, ugyanazok. Sohse fogom elfelejteni ezt az utat a friss reggeli tájban, a vadzöld piemonti síkságról be az alessandrai dombok és hegyek közé...”

Az eskütétel reggelén az Akadémia dísztermében megkapta a Ludovika- szoborral és ugrásra kész oroszlánnal díszes avatási gyűrűt, s a kéregtokba bújtatott oklevél mellé a borítékot: „...október 2-án tartozik szolgálattételre jelentkezni a Kinizsi Pál 4. honvéd tüzér osztálynál, Pécsett, a további parancs átvétele végett.” Eddig sima volt az útja: gyerekszoba, iskola, érettségi, önkén- tesi év, Ludovika. Jobbra és balra semmi kitenkintés; mintha egy ablaktalan, de barátságos, süppedő szőnyeggel borított folyosón haladt volna Végig, a falakat boritó színes képek között: mese-illusztrációk, Cooper indiánjai, Winnetou, Nemo kapitány... aztán a Gracdhusok, Mucius Scaevola, Cicero, Marius Karthágó romjain ... Zrínyii kirohanása, Egri nők, Buda visszavétele, veresSipkás szuronyroham, huszárok Limanowánál... A folyosó egyenes, az irány adott.

*

PÁLFFY: Én polgári családból származom ... Nevelésem is ez volt, a gimnáziumban is, otthon is és különösen a Ludovika Akadémián, ahol az ellenforradalmi hadsereg tisztikarát nevelték és képezték, ahol engem is neveltek. KÉK KÖNYV, 1949.

A nevelés tehát „ez” volt: valláserkölcsi alapokon nyugvó, „hazafias”, ami az adott esetben nacionalista-soviniszta elemekből építkezett, s Trianon után irredentizmussal és a „felforgató eszmék” iránti gyűlölettel színeződött.

Ez teljességgel igaz lehet.

Csakhogy abban az időben mindenki kapott ilyen nevelést. Volt, aki családban, iskolában egyaránt, volt, aki csak az iskolában, leventén. A proletár vagy a felvilágosultabb értelmiségi környezet részben vagy egészben ellensúlyozhatta ezt a nevelést, de a gyerekek elég nagy része — különösen a középosztály-beliek — otthonról még „keményebb” impulzusokat hozott.

S ennek megint csak' igen sok oka volt.

Itt van előttem Pálffy György keresztlevele. 1909. szeptember 16-án született, Temesvárott. Apja ekkor takarékpénztári könyvelő, lakásuk: Temesvár, III. Helvét utca 20. Keresztszülők: Österreicher Gyöngy és Wingert Anna. Az okmányt Kleitstíh Mátyás káplán állította ki a Temesvár-Józsefvárosi plébánián.

Az anya ekkor 23 éves, az apa 24. Nincs meg tehát az akkori közfelfogás szerint ideális öt-tíz évnyi korkülönbség, a gyermek a házasság tizedik hónapjában születik, s ez ugyancsak „befodhurgyaságra” vall. Csaknem bizonyosnak látszik a szerelmi házasság. A fiatal könyvelő mindazonáltal nagyot lép előre az esküvőt követő évben: a ibogsámbányai fiófcpénztárból a központba, Temesvárra, s ez már bizonyos „egzisztencia-alapozás”. Különösebb jómódról azért még aligha beszélhetünk; a lakcím önmagában is árulkodik.

A temesvári Józsefváros akkoriban amolyan félig falusias, félig városias település; külső részein nagy belsőkertes házak, magas föld szín tjük alatti pincékkel, a belterület zártsoros, a régi Újpestre emlékeztető. Az utcák nagy kövekkel'kirakva, szegélyükön akácfasorok; itt írta Szabolcska a nótát: „Tele van a város akácfavirággal...” Itt laknak a kispénzű tisztviselők, és ide járnak nyaralni a Belvárosból a valamivel több pénzűek. Nem épült még össze a központ719