Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Bojtár Endre: József Attila és a kelet-európai költészet (tanulmány)
lengyel Kons tan ty Ildefons Gatczynski (1905—1952) e típus talán legjelentősebb képviselői. Elég egy versszaknyi Istenhez küldött fohászt idéznem Gatczynski egy 1930-as verséből e típus jellegének felvillantására: „Asszonyainknak adj zafírszemeket, legyenek ezüst ujjaik és jácint ruháik. Gyermekeinknek tápláló eledelt, hogy nőjenek és egyszerűek legyenek, ne pedig furcsák. A kéményről se feledkezz meg, Uram: Kapja meg tízóraira a bnaga nyírfáját. És szépen gondoskodj macskánkról is: ne fázzon, ha leesik a hó. Add vissza az egészséget a háborodottaknak, az országot mentsd meg a háborútól, adj nyugalmat minden békétlennek.” (Piesn aheruibinska — Kerub dal) A következő csoport az, amelyhez József Attila is tartozik, s amelynek szellemi útját az Eszmélet kapcsán felvázolni próbáltam. Az ostravai bányász fia, Vilérn Závada (1905—) az avantgarde forradalmi lendületével kezdi pályáját, de már 1932-es kötetében ilyen sorok jutnak eszébe május elsejéről, a tavasz és a munkásosztály ünnepéről: „Május elseje van, és a virágok édesen illatoznak, és a szelek csodatevő jvirágport hordanak szét. De hirtelen a parkban a fű alatt mintha valahol a közelben egy hulla lenne. És olyan szorongás fog el bennünket, mint a régi bérházban, mikor p föld reng lent a tárnákban. A tekintetben ijesztő bizonytalanság rejtezik, és félve bennszorul a lélegzet mellünkben. Űj létre vágyunk türelmetlenül, mint a tisztaszobát szeretnénk berendezni a világot. Azonban régi érzelmek fékje gátol és apró bajok limlom ja tart vissza bennünket.” (První máj — Május elseje) A kommunista munkás gyermeke, Frantisek HalaS (1901—1949) volt az első számú cseh dadaista, hogy aztán 1930-ban már ilyen, jellemző című kötetet adjon ki: A kakas a halóit riasztja. 1936-os öreg nők (Staré zeny) című verse, melyben személytelen tárgyszerűséggel festi az elmúlás, a halál munkáját, ugyanolyan programverse a harmincas éveknek, mint volt egy évtizeddel korábban Nezval teremtést dicsőítő, tűzijátékszerű Csodálatos varázslója (Podivuhodny kouzelník). Mikola Bazsan a huszas évek elején futurista buffonádákkal képesztette el a közönséget, majd a jövőt idéző konstruktivizmus hívéül szegődött, hogy aztán 1930-ban megjelent hatalmas versében, a Szívek beszélgetésé-ben (Rozmova szerdec), ahol Ukrajna és Oroszország különállását, az orosz nacionalizmusra adandó válaszokat vizsgálja, mindezek a történelemfilozófiai kérdésék a halál, az örökkévalóság terében kapjanak megvilágítást: (lakások) „Bűzlő, penészes borítékja őrzi apró reszketősek és kínok szavait, S a címzés rajta: Örökkévalóság Asszony, Tisztelt Halál Asszony.” Nyikolaj Zabolockij a városi lét disszonanciáját groteszk színekkel festő első kötete után 1932-es szép versében mór az ősz szellemét hívja tolla vezéréül, s figyelmeztetést hall ki a természetből: „És az egész természet kezd eljegesedni. A juharlevél, akár a réz, 641
