Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Horváth Péter: Egy írógépszerelő megváltozik (elbeszélés)
Kugler szaki az első napon. „Mert, kérem, nekünk biztosítanunk kell a rendelések folyamatosságát, tehát, ha nem értené világosan, miről beszélek: valami hibácskát mindig hagynunk kell a javított gépen, hogy záros határidőn belül újra elromoljon, új megrendeléshez juttatva így Cégünket, s új kiszálláshoz minket. Mert a prémium, kedvesem, nagy dolog, s azt nem arra adják, hogy ön milyen jól, hanem arra, hogy hányszor javít. Ezért kell minél többet, hatékonyabban — vonatkozó kacsintás — javítanunk. A prémiumon kívül van itt még egynéhány vonzó dolog uram. Reggel osztom a munkalapokat. Én, vessen meg érte, szeretem a szeszt. Istenem, tudja hogy van ez, akit megdobált az élgt, hajaj, de hagyjuk, nincs panasznap. Három cent konyakért olyan munkát vehet magának tőlem, amit fél óra alatt összecsaphat a helyszínen, de a munkalapjára készségesen beírják, hogy három órát dolgozott. Ne kérdezze, hogy miért. Nemes hagyomány, amit akar, de tiszta ügy, igaz? ön két és fél óra szabad időhöz jut e módon, s azt teszi ez idő alatt, amihez kedve szottyan. No- mármost. Duplakonyakos melónak azt nevezzük, aminek elvégzésére több száz forint csúszópénzre számíthat az ember a helyszínen. Látom, nem érti, fiatal barátom. Hajaj, más dolog, ugye, az iskola, és megint más az élet, amelyet nem véletlenül szokás csupasz nagy betűvel írni. Bizony. Mert, tegyük fel, a cég, mármint a megrendelő cég karbantartási keretje, vagy nem tudom pontosan mije, mondjuk így: karbantartási keretje szűkös, fogytán a dohány. Ugyanakkor három könyvelőgép meghibásodott. Ilyenkor, uram, hiába, ez a gyakorlat, a cég megrendeli nálunk az egyik gép javítását, ön kimegy, megcsinálja. És persze megcsinálja — az elején vázolt módon — a másik kettőt is, de arra hivatalosan elszámolható dohány nincs, tehát marad a csúszópénz, amit ott helyben a markába nyomnak. Ne kérdezze, honnan. Van. Égi manna, jól jön majd magának. No. Nem akarom sorolni a példákat, majd tisztába jön. És ne legyenek aggályai, mindenki jól jár. Lopni csak módjával lehet, rajtam keresztül. Ügy hiszem, meg leszünk elégedve egymással. A csapatban mindenki fasza gyerek. Értve, Marik szaki? ”Az írógépszerelő mindenkit megértett, homályosan megfogalmazódó kérdéseit lenyelte, hanem. Most, a temetői dalárda hullajó vicceit hallgatva kifizette Kuglernek az aznapi duplát, maga is felhajtott egyet. Tíz óra tíz, van még idő. — A halál maguknak dolgozik! — évődött a vörösre festett kávéfőzőkisasszony a temetői dalárda tagjaival. — No és magának, kedves! — biccentett vissza egyikük, ápolt körmű, ötvenöt éves énekes. — Amit ott kapunk, itt leadjuk. Nem így van? Körforgalom. — Nyugdíjkiegészítés — toldotta meg a bariton, fekete öltönyös. — Nézze, kedves, jól jön az a pénz. Én a Vasas kórusban énekeltem, kölyökkoromtól. Szeretem a zenét. De ugye, nem bírom már a sok utazást, megárthat. Velük — mutatott a három halottdalolóra —, csupa klasszikust adunk. No, néha, persze, mást is. — Tejszínnel kérik a kávét? — Tudja, az jót tesz a toroknak. Az írógépszerelő, megunván a sziesztát, köszönt, „Helló!”, hunyorított csibésze- sen, s kisétált a presszóból. Slattyogott a külvárosi utcán. Egy negyven körüli, hullámos hajú alak lépett mellé, s megkérdezte tőle: — Ezer bocsánat, drága uram, nem tudja, hol kapok a közelben cizellált rézkilincset? — Nem — felelte hősünk mogorván, mert a kérdés eszébe juttatott párat azon megszámlálhatatlan kérdések közül, melyekre nem tudott felelni. Úgymint (kapásból): Merre van a Frankel Leó tér? Ki volt Frankel Leó? Hol is van pontosan Mo- zambik? Apu hogy megy be az a nagy elefánt? Miért fekszem le olyan nőkkel, akiket nem kívánok? Hogyan kell négyzetgyököt vonni? Mikor volt a mohácsi vész? Satöbbi, satöbbi; s mindezekre még a cizellált rézkilincs. Ám a hullámos hajú fickó szelíd, de rámenős volt, követte az írógépszerelőt. — Talán nem értett meg, bocsánat, fiatalember, én olyan rézkilincset keresek, érti, olyan századelejit, múlt századit esetleg, fényeset. És rézből akarom, tudja hogy van ez — mosolyodott el, hogy az írógépszerelő gyomra összerándult, noha tudta, hogy van ez. Mondta is: — Fogalmam sincs. 628
