Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Száraz György: A tábornok V. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok V. 1932. ' Forró nyár Európában. Június derekán csaknem az egész kontinensen 36 fokos hőséget mutatnak a hőmérők. Az újságok címoldalairól már eltűnt a Lindbergh-bébi, s a Do X óriásgép óoeánrepülői ás átadták helyüket az új sztratoszféra-rekordra készülődő Packard professzornak. Párizsban az „őrült kozák”, a fehér emigráns Gorgulov a szenzáció, aki némi habozás után — ne keljen-e inkább bolygóközi útra a magatervezte rakétával? — végül mégis a revolver mellett döntött, s a frontharcos írók májusi könyviünnepén lelőtte Paul Doumer-t, a francia köztársaság elnöklét, bosszúból a megtagadott tartózkodási engedélyért. Becsben a frissen választott picike „vaskancellár”, Engelbert Dollfuss osztozni kénytelen a főcímeken Ma- tuska Szilveszterrel, a biatorbágyi vonatrobbantóval, aki az osztrák bíróságon tart főpróbát a budapesti „premier” előtt: Leóra hárítja a felelősséget, „felbujtó gonosz szellemére” ... A képes lapmellékleteken csontsovány Gandhi a legújabb éhségsztrájk után, gigantikus méretű amerikai repülőgép-anyahajó, japán katonák szögesdrót mellett a sangháji koncessziós negyed határán, meg Pu-Ji, az egykori kínai gyerek-császár, eunuchok és ágyasok között nevelkedett idétlen fiatalember, akiből most készül „mandzsu uralkodót” csinálni a Kvantung-had- sereg vezérkara ... Madridban a klérus ellen szónokol Azana, az alig egyéves Spanyol Köztársaság miniszterelnöke, aki tavaly szélnek eresztette a monardhis- ta tisztikart, s cserébe a semmittevésért 'életfogytig tartó fizetést ígért nekik. Meggyérültek a Sztálin-karikatúrák, a Szovjet most nem szenzáció: Trockij száműzetésben, Buharin túl van az első önkritikán, lezajlott az Iparpárt pőre, épül a Dnyeprosztroj, és végéhez közeledik az első ötéves terv. Komszomol-ön- kéntesek fellobogózott szerelvényei előzik a kitelepített kulákcsaládok transzportjait: vonulnak mind Kuznyeck, Magnyitogorszk felé; vége a messianisztikus ábrándozásnak, egyetlen országban kell felépíteni a szocializmust. Milliók birkóznak betűvetéssel és modern technikával egyszerre, fölöttük ott suhognak a sztálini mondatok: „A tempót lassítani nem lehet!... A tempót fékezni annyi, mint hátramaradni. Aki pedig hátramarad, azt verik. Mi pedig nem akarjuk, hogy minket verjenek. Nem, nem akarjuk!” S aki megtanul bánni a géppel, az „újtípusú ember”; aki nem — az kártevő, feleljen a GPU-nak! Mit szólhat mindehhez a Nyugat? Hatástalanná váltak a nemrég divatos témák: Cseka-borzalmak, fehérgárdista romantika, szabadszerelem. Mást meg mit mondjanak arról a világról, ahol — úgy tetszik — a tervgazdaság nem ismeri a túltermelést, munkanélküliséget.. . Hisz ideát épp most tetőzik a válság. 30 millió munkanélkülit tartanak nyilván, s ez körülbelül 100 millió éhes szájat jelent. Európa-szerte hosszú sorok állnak az ínségkonyhák előtt, az asz- szonyok angolkóros gyerekeket szülnek, Ivar Kreuger, a „svéd gyufakirály” főbelövi magát, patinás bankházak omlanak össze egyik napról a másikra, s a berlini Alexander Platz környékén női ruhába bújt fiatal munkanélküliek illegetik esténként a feneküket, miközben az Óceán túloldalán 20 ezer éhező egykori 594
