Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Zalán Tibor: Amikor automata fényképezőgép kattog el Király László arca előtt (esszé)
(KONKLÚZIÓ 3) Legutóbbi verseskönyveiben jelentős előrelépés mutatkozik Király László lírájában. Lezajlott egy szinte teljes demitologizáció, a társadalmi közegben való mozgás nehézségeinek korábban már felmerült problémája a magányig mélyült. Tragikys ellenpontozása ennek a közösségi létformához, illetve a közösségi lét formáihoz való ragaszkodás. Változatlanul őrzi, noha az lírája pesszimista jegyeinek a fölerősödését eredményezi, a történelmi érdeklődését. Nem ír úgynevezett történelmi verseket, a történelem jelenben való-ságát tekinti hely- és helyzettudata alapjaként. A múlt, a gyermekkor nosztalgiája, az ebből kinövő rezignáció elpárolgott, a helyüket felváltó keserűség és gond forróságában. Változott a versnyelve is, prózai elemek megjelenése jelzi a szemlélet változását, s a kifejezés eddigi formáiban való megingását. A nyelv azonban nem jelenik meg a dilemma azon a szintjén, hogy kritikája tárgyává tenné. Ez esetben mostani világképének jelentős részéről kellene lemondania; amit elsősorban etikai megfontolásokból lehetetlennek érez. Fejlődésének útja a klasszikus formák megbomlása felé mutat, ebben a folyamatban Király mértéktartó. (Legmesszebb merészkedő kísérlete, a Babits kertjében szomorúfűz, megrendítően nagyszerű és jelentős alkotás!) Király László helyét a magyar irodalom első vonalában kell kijelöljük, mégpedig azon a tájon, ahol pl. Ágh István, Ratkó József, Bella István írják verseiket. FÜGGELÉK „Íme, mindent el lehet mondani. Íme, mindent szépítve mondok el. De hol rejtezik York, az elmondhatatlan?” A drámaíró Királyról ezidáig nem esett szó. Szándékosan történt így, Henrik- király című munkáját nagyobb, politológiai-esztétikai tanulmányban illenék elemeznünk. Ez a rövid terjedelmű, töredék-formát választó Shakespeare parafrázis Király egész eszmerendszerét hivatott összefoglalni. Dilemmák sorozatát tartalmazza a munka, melyek közül néhányat kiemelve szándékozzuk a figyelmet ráirányítani. {Kiemelések tőlem — Z. T.) „Ügy kezdem ezt a történetet, mintha kezdeni lehetne valahol” * „Azt hittem, igazságnál a hit nagyobb” * „hasznot hoznak neked, de dicsőséget soha. SZÁNDÉKUK túl sötét, módszerük túl ostoba.” 592
