Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Zalán Tibor: 1(és) más között a Bujdosó Alpárról elnevezett hídon (tanulmány)

2. bár csak kilométerekkel „túl” a magyar határon, mégis más szemléletű és világ-hangulatú országban;

3. nem nemzeti kisebbség tagja, hanem a nyugati magyar irodalomé, — más terminológiával diaszpóráé, melynek tudomásul (és számba) vétele egyik legfontosabb irodalmi s politikai felad'atai közé tartozik napjainknak;

4. szülőhazájából távozása, mint az emigránsoké általában, a társadalmi felelősségen (felelőtlenségen) túl személyi felelősség és vállalás, szemben a hivatalos kisebbségi területen élőkkel, kik sorsukról és közvetlen életterükről személyileg nem dönthettek;

5. idegen nyelvi közegben alkotja magyar (alkalmanként német) nyelvű műveit;

6. az ún. irodalmi közeg (élet) számára a nagyvilágban szétszóródott magyarok laza közössége, s az anya (?) országbeli írókkal, közönséggel egy ideje összekötő vékony szál;

7. élmény-mozgás-tere az őt befogadó ország és Nyugat-Európa, valamint a Magyarországon élt ifjúság emléktartománya;

8. állampolgársága osztrák, anyanyelve magyar, írósága magyar, ám óvatos előke-jelzővel „kell” illetni: nyugati.

MÁSként kell tehát hozzálátnunk az író könyveinek számbavételéhez,2 mint egyébkor, hiszen a felsoroltak figyelembe vételén túl azzal a sajnálatos ténnyel is számolnunk kell, hogy a magyar olvasóközönség nehezen jutihat(ott) hozzá Bujdosó (és társai) könyveihez, munkáihoz. Tehát (és második kitérő)

1. a nyugati magyar irodalom szinte az összes kontinensen képviselteti magát, ezért bármiféle egységről vagy közös irányról felelőtlenség lenne beszélnünk ;

2. mégis, a főbb szerveződési pontok, a folyóiratok számbavételével csoportosítani tudjuk a területileg és szemléletileg igen szétszóródott írókat ;3

3. Bujdosó a Magyar Műhely, Párizisban szerkesztődé folyóirat munkaközösségének, híres-hírhedt triászának a tagja, társai Nagy Pál és Papp Tibor;

4. a MM vitákat és megbotránkozásokat kiváltó programjának centrumában erős avant-garde orientáció áll, (— inkább kísérletről beszélnék —,) s ez nem csak jól elkülöníthető profilt ad a lapnak, de jó célpontul is szolgál;4

5. a M. M. vezető költőinek programja, szemben a Magyarországon kanonizált gyakorlattal, a költészetet József Attila utáná-túli-fölötti-nek tekinti, s e „felső” határ igézetében jutnak el a szöveg- kép- és térvers stb. felségterületeire ;

6. szakképzettségüknek és koncepciójuknak köszönhetően műveiket maguk segítik napvilágra, — tipografizálják, szedik, ragasztják, konstruálják —, innen a munkáikban s szemléletükben megfigyelhető, a legjobb értelemben használt, kézműves-iparos jelleg.

MASszunk most tovább a Bujdosó lajtorjáján. Mint említettük, nem ír verset, nem ír drámát, nem ír prózát. Ezzel nem azt akartuk mondani, hogy „csak úgy ír a vakvilágban”. Ö (is) szövegeket alkot. Papírra, fóliánsra, kockára stb. Pomogáts Béla a szöveget így próbálja definiálni a szerzőről íirott tanulmányában,5 mielőtt a szöveg „alá”, azaz a foimális-„nonmális” esztetizálásba nem menekül vissza:

... szöveg, amely elzárkózik a nyelv szemantikai feladatai elől, s pusztán szintaktikai szerkezetében, a szavak és a morfológiai elemek „textúrájában”

569