Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Pomogáts Béla: Az emigráció második költőnemzedéke (tanulmány)
azok a civilizációs és kulturális ingerek, amelyek máskülönben oly hatékonyan alakítják a nyugatra vetődött magyar költők világképét. A zárt és személyes világ a lélek magányáról árulkodik, a párizsi költő a puszta létezésre irányítja figyelmét, az idővel és a múlandóságokkal viaskodik, erkölcsi meg- igazulást és isteni megváltást keres. Fegyelmezett versbeszédét alig zavarja erősebb szenvedély, az emberi lét egyetemes törvényeit, végső határait és transzcendens értelmét próbálja kitapogatni. Vigasztalannak látja sorsát, elfogadja a szegénységet, megbékél azzal, hogy szüntelen árnyékban kell élnie: „A fénylő csillagok alatt / sötét árnyékom áthalad” — hangzanak Sírversének sorai. A földi létet szomorú álarcosbálnak tekinti (Két stáció között), az emberi sorsot Pilinszky JáM^hoz hasonlóan határozza meg: „Függünk a tér-idő kétágú / keresztfájára félfesmve” (Függőleges). Ha filozófiáját tekintjük, talán a „keresztény egzisztencializmus” szellemi áramlatával hozhatjuk rokonságba. Magányos és nem éppen szenvedés nélküli életét olyan titoknak tartja, amely egyetemesebb rejtelmektől kap értelmet és magyarázatot. Völgy című versének tanúsága szerint a mindenség és a teremtés titokzatos rendjében keresi a megbékélés zálogát: „Mondhatjátok, hogy nem vagyok. / Vagyok, csak létem láthatatlan: / méllyé vájódtam, mint a völgy, / behorpadtaim, akár a katlan”. Siklós István (1036) Budapesten töltötte ifjúságát, 1956-ban telepedett le Angliában, a londoni egyebemen szanszkrit nyelvet és magyar 'irodaimat tanult. Jelenleg az angol rádió magyar adásait vezeti. 1968-ban. a londoni Szepsi Csombor Kör kiadásában jelent meg ember 5 húrral című verseskötete. Költői tájékozódását az angol barokk líra, Ezra Pound és Dylan Thomas költészete, a régi magyar vers, valamint Weöres Sándor költői világa szabta meg, gondolkodására az ősi indiai látéritelmezés, illetve a modem angol-amerikai líra ontológiai érdeklődése hatott. Művészi törekvéseiről a következőket jelenti ki: „nem a költészet, de a lelki magatartás s éppen az életszemlélet dolgában az időtől független jelek felkutatása, és megnevezése a versek céliránya, az érzelmek tiszta metszetében — míg a szavak ereje, a lélekzet sodra a látványban rejlő valót görgítik, a látomást bonthatják elő: a vég s kezdet nélküli folyam egyetlen töredékét, ahol a mérotden kínok íve az örök egyformaság közönyében hajlik össze s a létezés lényegének kupolája”. Valóság és látomás fonódik össze verseiben, romantikus jellegű, nem egyszer Berzsenyire emlékeztetőén nagyszabású költői képeket használ, erőteljes és tömör nyelvet teremt. Tragikus hangoltságú történelmi tudatát az erdélyi história tapasztalatai szövik át, e tapasztalatokon, okulva sötétnek látja a magyarság jövőjét (erdők lőporszaga dülöng a levegőn: erdély). Anya- nyelvét közösségi tragédiák zengő médiumának tekinti (az ki rég szólt vala magyarul), költői világképét a szolgálat vágya, ugyanakkor a reménytelenség szorongató érzéke alakította ki (most ideje vanSha volna szolgálatomnak). Sulyok Vince (1932) a győnmegyei Ménfőn született, Győrött, Budapesten és Egerben végezte tanulmányait. 1957-ben, távozott Norvégiába, 1963-ig az oslói egyetemen tanult, azóta az ottani Egyetemi Könyvtár munkatársa. 1958-ban a Katolikus Szemle kiadásában Rómában jelent meg Rámdöntött világ című verseskötete, majd 1961-ben a brüsszeli Magyar Ház kiadásában Céltalan ég alatt című kötete. 1965-ben Görnörd Györggyel közösen Karácsonyi csillag címen adott közre válogatást Borisz Paszternák verseiből. 1977-ben a budapesti Európa kiadónál Téli levél címen szerkesztett modern norvég költői antológiát, 1978-ban ugyanott Rolf Jakobsen válogatott verseinek fordítását jelentette meg. Költészete érzékletes képekben ragadja meg az északi természet titokzatos szépségét (Szarvas az erdőn), az északi ember vágyakozásával fordul a napsütötte déli tájakhoz (Elveszetten a nyárban), s szelíd nosztalgiával idézi fel messze maradit gyermiekikorán.ak emlékeit (Elégia). Nyéki Lajos (1926) Balassagyarmaton született, 1951-ben szerzett magyar-francia tanári képesítést a budapesti egyetemien. 1956 végén telepedett le Franciaországban, az Alliance Frang-aise párizsi központjában tanított, jelenleg a Sorbonne magyar intézetében dolgozik. Tanulmányokat és kritikákat is ír, műfordítással is foglalkozik. 1963-ban a római Katolikus Szemle kiadásában látott napvilágot Elválasztás című verseskötete. Verseiben az idegen környezetben élő magyar költő identitástudatát fogalmazza meg. A nyelvben találja meg a magányos félelmek leküzdéséhez szükséges szellemi erőt: „Teremtsd magad hát, amíg teheted, / szakítva, ami 563
