Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Pomogáts Béla: Az emigráció második költőnemzedéke (tanulmány)
író találkozókon cserélhet eszmét költő társaival. Az idegenben élő magyar 'költő helyzete állandó szerepcseréket, .szerepváltásokat követel'. Gömöni György egy verse hitelesen fogalmazza mag e ,,próteuszi” sors következményeit: „Naponta nyelvet- álarcot cserélek. / Néha úgy érzem: arcom már ez álarc, / néha meg: hiába vergődik, a lélek, / megváltásra csak önnyelvén találhat.” Az anyanyelv megváltó hatalma korántsem egyértelmű: az emiigrációs költészet második nemzedékének képviselőd a köznapi életben, esetleg családi körülmények között is, többnyire idegen nyelven kényszerülnek másokkal érintkezni, s csak az alkotó munka magányos óráiban használják anyanyelvűket. Erős alkotó egyéniségre és anyanyelvi ösztönre van szüksége annak, aki a nyelvi „tudathasadástól” meg akarja őrizni magát. A költészet forrásává bizonyos esetekben éppen e kettős nyelvi helyzet válik, az a tény, hogy a nyugati magyar költő szinte egyforma természetességgel képes kifejezni önmagát magyarul és franciául, magyarul és svédül, magyarul és angolul. A második ©migrációs nemzedék költői meglehetősen izolált világban alakították ki magyar költői „én”-jüket, a személyiség mélyebb rétegeiben zajló drámákat vetítik verseikbe, a személyiség integritásának védelmét keresik a költészetben. A világban tapasztalt szociális és politikai konfliktusok hatása alól azonban ők sem képesek szabadulni, ezen 'kívül szülőhazájukkal kialakított kapcsolataiknak is igen nagy szerepe van költői világképük alakulásában. Az emigrációs lét egyszersmind nagyobb nyitottságot jelent a huszadik század második felének civilizációs problémáira, a diaszpórában élő magyar költő, már csak a birtokba vett információk bőség© következtében is, érzékenyebb módon reagál a bekövetkező válsághelyzetekre, mint az a költő, aki a nemzeti kultúra védelmét nyújtó bensőségében dolgozik. Az idegenként élő, magát gyökértelennek érző emigráns közérzete természetszerűleg ki van szolgáltatva a történelmi lét nyomasztó válságainak, minthogy személyes sorsát is e válságok döntötték el annak idején. Midőn rossz közérzetéről beszél, szorongásában minduntalan beszűrődik a világban érzékelhető bizonytalanság és háborús félelem. Ilyen félelmekről hoz hírt Thinsz Géza Hírügynökségünk jelenti című költői gro- tesakje: „hírügynökségünk jelenti: optimizmusra nincsen ok: / kiáltás: pengeálmok: hírügynökségünk fongandósága: / 'húsba hasító félelem jelenti: eszelős optimizmusra nincsen ok” —. Hasonló szorongásokról tanúskodnak Makkal Ádám Még béke van és Sulyok Vince Eszelős idők című versei. E szétszóródásban élő nemzedéknek számot kellett vetnie szülőhazája iránt táplált érzelmeivel. Érzelmileg sohasem tagadták meg Magyarországot, emigrációjuk első szakaszában erős nemzeti tudattal 'gondoltak szülőföldjükre, s módszeres tudatossággal sajátították el a magyar művelődés hagyományait. A „személyi kultusz” korában szerzett nehéz tapasztalatok s maguk az 1956-os események, amelyek önkéntes távozásukhoz vezettek, kezdetben mindenesetre ellenséges érzelmeket keltettek bennük a szocialista Magyarország társadalmi és politikai berendezkedésével szemben. A közvetlen politikai mondanivaló legtöbbjüknél mégis elapadt a múló évek alatt, s nem utolsó sorban a rendszeres hazalátogatások hatására, józan, realizmus, sőt megbecsülő rakonszenv váltotta fel a korábbi szembefordulást. Ha a mai Magyarország szociális és kulturális eredményeiről szólnak', hangjukban érződik a figyelem és az elismerés. Ezt az újfajta érzelmi viszonyt, józanabb szemléletet és tartalmasabb 'kötődést fejezi ki Nyéki Lajos Egy lllyés-kötet hátlapjára című verse: „Hogy Ráeegresen villany ég, / citera helyett rádió / hangjaira mulat a nép, / s a dalba a kipufogó- / csövek robaja is belép; (...) hogy kirémest sütnek Horgason, / Tartuffe-öt szidják Cereden, / hogy nyugdíjas parasztasszonyokon / pihenhet Se- gesden a szem, / hogy Ercsiben... / Nem folytatom, / örülök annalk, ami jó. / S azt akarnám, hogy ne legyen / otthon, csak dicsérni való..Az a szemlélet- mód, amely ebben a versben alakot ölt, mind szélesebb «migrációs rétegek gondolkodását fejezi ki. A nyugati magyar költészet, a második nemzedék költészete is más utakon jár mint a hazad vagy a szomszédos országokban kifejlődött magyar líra. Erősebben hatnak reá a nyugat-európai, illetve amerikai irodalom jelenkori törekvései, sőt költői kísérletei. A nyugati diaszpórában élő magyar költő feladatának tekinti, hogy mindazt, amit a modern francia, angol vagy amerikai költészetben megismert, integrálja saját 556
