Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Ágh István: Struga manó csöngölődzik (mesejáték)
-— Itt gyakorolja újabb száz évét, — morfondíroztam — s amikor eljön, megjelenése ideje, majd összetéveszti a gépembert az élővel, ha egyáltalán üzennek még Trendafiiliok. Micsoda furcsaságok történhetnek, akikor még1 italán el is vehetik kedvét ezer éves életétől. De előbb a szakállas gondnok bolondok házába kerül, mert minden éjjel ikuváikoilást hall, meg aat hogy: — Nesze neked gróf Bezerédi! — Nesze neked gróf Rezerédii! Struga, üdülésünk utolsó éjszakáján kiuvikolásába belefűzte a nekem szóló üzenetet. — Most elrepülök az iszkázd búcsúba. Terepszemlét tartok és felállítom a bábszínpadot. Sziasztok! — BábszínpadoU Bábszímpadot! — sóhajtottam fölálmomban és reggelig bábjátékot álmodtam. BÜCSÜ, BÜCSU Reggelig bábjátékot álmodtam. Struga ugyanígy csinálta az iszikázi búcsúban, megismételnem szükségtelen, A búcsúval ö is búcsúzott. Harikleia leverte szioknyájárói a tánc porát, az eresz alatti járda betonján egyet toppantott és lafckcipője kifényesedett. Struga odahívott bennünket a bábszínpadhoz, válláraira ugrott1, különben letaposták volna. — Menjünk a faluvógire — súgta. Kiértünk a falu végire a nagy fenyőfa alá. A fenyőfa csúcsén a sas lefelé nyújtogatta nyakát, szárnyát bontogatta. — Most menjetek vissza és ne nézzetek hátra — mondta Struga és kezecskéjével óniás könnyeit fröccsemtett ránk. Elindultunk és nem néztünk hátra azóta sem. De mindig gondoltunk rá. Ha- rikleia még sírt is. Én is sírtam 'és az a furcsa, hogy valami rossz tévé-játékon kezdtem el, és elszomoroditam, hogy ilyen butaságtól jön rám a sírás. Jó, hogy senki nem vette észre. A sasról ikéllenie beszélni! De a sas hallgat. — Majd ileláncoltatlaik! És a manó? — Hol a sasom? — A mezőtúri tel evén yen! Ezek a képzeilgésék azután jöttek elő, mikor elbúcsúztunk Strugától. Miikor Hiariikileia balján elgondolkozhattam, és rágyújtottam cigarettámra, azt mond tam magamnak: — Ezer évig szeretnék élni. Bizony, bizony! 480
