Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Ágh István: Struga manó csöngölődzik (mesejáték)
kenyeret ettem ott 'Ш5ЕМэет. Oilyan nagy volt, hogy Struga manó iraégysizofoás összkomfortos, ,teretmkönyvtáras villája ds lehetett volna. — Segítség, hallottam Struga hangját. I— Hal vannak Karcsikámék?! — kiáltottam ószlávul, és szégyenkezve kellett tudomásul vennem Hanilkleia lesütött szemlét. Körülnéztem a néptalen kupéiban. Hej, mi volt 'Ott? Utáltaira a sok üires üveget, mindegyikre az volt írva: Kövidinka édes. Maradt még ott egy csofco- iádétartba elveszített rmirtuszága is, alsó két ibiimbója fölszíviba az olajat a padlóból. Az aztán barna wollt, oh! Nem szeretem ezt a szót — óh! — Segítség! — hallom Struga hangját a mezőtúri Dózsa Gyöngy Művelődési Ház nagyterme ajtajából. — Kérem a meghívókat! Odanyújítóbtaim a kezemet. — Parancsoljanak, kérem. De tegyék föl álarcaikat, mert most kezdődik а tánc. Azít hiszem mielőtt a közelgő botrány előszelében óhajtanánk sárkányrepülőz- mi, mondanom illene Harikleiáról valamit. — Segítség! — látom Síruigát a bíbor- bársony függöny arany szegélyének felső csücskébe kapaszkodni, s ahogy húzogatják a függönyt, mindig följebb kapaszkodik. — Hányszor húzzák még? — Fölmásszom a plafonra? Beléptünk idején épp egy bonviván tárta szét karját a kapaszkodó Struga alatt, és Struga, ez a pimasz, aki magányában örökké szotyoilázilk, beleejtette a bonviván szájába a szotyolahéjat. Nem volt nehéz, mert alsó ajka olyan volt, mamit egy vödör, a felső meg, minit a fedele, amit kackiásain (hátra csaptak. Ebből hallhatta a tisztelt közönség a Bánd gráf nagyáriáját, vagy mit. Vagy mit? Hát azt a rettenetes köhögést. A bonvívánit kifütyülték, legiinikiább a Halál, áki ezüstre festett fakaszával, szálfa alakkal, s ahogy később megtudtam, Dózsa Gyöngy nemes és magyar paraszitfejiedelem kormos koponyájával jött az álarcosbálba, járt kelt fekete palástban, ámbár kissé rúzsos ingben. De jött a primadonna. Sajnáltaim Strugát, atereztem, mért kiabál segítségért. Nem szólhattam neki, hiszen annyi dolga volt, kapaszkodni, minidig csak kapaszkodni. Azon ne is törjük a fejünket, mit keres Gmanósátga odafönn, Na, mit kereshet? Ott van! És a primadonna sem járt különbül, ő is aiz előbbi szabálysértés áldozata lett, langyosabb füttyel. De jött a piMma-primabailerina. ö aztán megjárta, vagyis a szegény Struiga járta meg igazán. — Kezdődik; a tánc! — harsogta egy önkéntes rendőr és (hármait a sípjába fújt. Midőn táncba álltunk — Struga és Stiruigáné — álarcunkban^ Hairikleiát lekérte a Halál. Olyan szomorúan hátráltam a nyiaikkendős legények közé, mintha kivont kardokba hátráltam volna, A príima-primabalerina meg énekelt. Elöljáróban (ki kell jelentenem, én, szimpatikusnak találtam, mert énekére egy álénefcet rákott. Most vízpartom nyaralunk Jézusom. Már tudok úszni! Nagyon jó szórakozás az úszkálás. Talán Te is úszkáltál A Genezáret tavában, Jézus, És .tudod, mdäyem jó? 473
