Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VII. "Stádium"

tént csak három hónap lefolyta alatt, úgy hiszem, November—'Decemberig többet fogunk tudni. Hazánknak, a nagy közönségnek, törvényes Fejedelmünknek most van idő szolgálni, most vagy soha sem! Ország gyűlése legsürgősebb szükségeinkhez való s a többi. Mind ezekrül értekezni kellene. Kérlek, írjál; tudom, hogy jelenléted jó- szágidon s Erdélyben felette hasznos, de olly embert, mint téged, nem egy táj, nem egy vidék, hanem az egész ország jóvolta illeti; most van idő megmutatni, hogy a független gondolkozók s cselekvők a hív jobbágyságnak érzelmit is jobban ki tudják practice fejteni, mint azon hiábavaló igenlők s félénk fejhajtók, kik abban helyihez- tetik legfőképp a Fejdelemhez való hivségökét, ha a dolgok valódi mibenlétét titkolják, csak kellemeteseket mondanak és így a legigazságosb fejdelmet is olyan helyzetbe teszik, mellyben a dolgok valódi fekvését nem ismervén, a legbölcsebb is csak balul s igazságtalanul ítélhet. Az Ország pedig végre át fogja látni, hogy nem a hizelke- dők, s nem azok, kik buta hevükben azt kiáltják: „nincs cholera, nincs mitül félni, boldog a köznép!” s a többi — szolgálják a hont becsületesen, hanem a’ kik azt mondják: „van cholera”, de azt gátolják is; „lesznek zendülések”, de annak elejét venni törekednek, „égbekiáltó sok a kiváltságosok kegyetlensége”, de a törvények józanabb kifejtését eszközleni törekednek.

Nincs magamrul nagy ideám, de ha többieknek, velünk egyrendüeknek nyomorult- ságát átgondolom, kezdek magamban bízni. Rajtad s rajtam a sor hazánkat boldogít- ni. Nem veszikődöm én többé kirekesztőleg a Casinoval, Versenyfutással s a többi — nagyobb tárgy van előttünk. Értekeznünk kell. Intézd dolgaidat, kérlek, hogy hosz- szasb időre jövő télen Pestre jöhessél; én, ha jössz, bizonyosan ott leszek. Legyen szent barátságunk nagy, merész és nemes tettek által dicsőítve.

Hő barátod: Széchenyi István”

Nagyobb tárgy van előttünk — írja csalogatólag, mert tudja, hogy Wesselényi a fejedelemhez való hivséget meg az egyéb ilyen kitételt, bár undorral, de elnézi, tekintve a cenzúrát (s különösen^ hogy Cenkről az ország belsejébe csak Bécsen keresztül van postajárat, ott viszont ebben az időben harminc rendőr csakis küldemények felbontásával foglalkozik) — hanem a legbecsültebb barát kevesli a Kaszinóval, gyeppel meg a pesti porral és sárral való bibéi ödest, bár fontosságát nem tagadja; Miklós báró elve ugyanis, hogy már most erős, fegyelmezett és ütőképes csoportot kell kialakítani a Corpus Iuris pontjainak betartatására, majd az így kialakuló politikai csaták hevében az egész Alkotmányt modernizálni kell. Tudjuk, István gróf egyetértett a céllal, de nem a taktikával. Csak nem ingerli a hatalmat! — volt jelszava, s ezért is nem vette sorra az aktuális politikai tennivalókat sem a Hitel ben, sem a Világban — ám hogy a fenti kitétel mégsem puszta csalogatás, azt bizonyítja pár nappal későbbi naplóbejegyzése: „Ma elkezdem Reformációm vázát!”

Ebből a vázból alakult ki a Stádium című műve, melyiknek gerince az a 12 törvényjavaslat, amelyik már meglehetős beleszólás a belpolitikai életbe, mert például a második nem más, mint a jus aviticitatis (ősiségi jog) eltörlése! Miért ez a határozott kardvágás? Hiszen a Hitelben, tudjuk, még a szót se merte leírni... Nos, a változás részint éppen a Wesselényivel meg a többi reformtárssal való vitáknak tudható be, részint a bécsi „engedékenység” növekedésének — ám legnagyobbrészt a hazai közszellem alakulásának. Tudniillik, a közügyek iránti érdeklődés, az egymás iránti bizalom, melynek halovány jeleit már a huszas évek közepén is lehetett tapasztalni, tovább nőtt, terebélyesedett, és Horváth Mihály elemzése szerint 1830-ra kisebbségre jutott az a tábor, amelyik az elaggott nemzet lassú sínylődésben való pusztulására számított. A megnövekedett másik rész viszont, mely méltó akart lenni a régi nagy hírnévhez, nagyjából két véleményre oszlott: a) Az irodalom és a nyelv művelése már újjászülte a nemzetet! Gyerünk hát a reformokkal, hogy mielőbb európai szin- vonalra emelkedhessünk! b) Az 1825/27-es diéta sokat elért, s meg lehetünk elégedve, de nem nyugodhatunk, mert sokmindent kell még kivívni a német ellenében... — Klasszikus történészünk szerint az első véleményen viszonylag kevesen vannak, és kevéssé konkrétak, mért nem akarnak szembekerülni a hatalommal — ugyanakkor a

34