Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"
— Az ország minden polgára mindent és mindenkit bírálhat, erkölcsi felelősséggel — egyedül a király személye és a iPraigmatioa Sametio érinthetetlen és sórthe- fefclen. Minden összevetve, ez nem forradalmi program, hanem Magyarország gyökeres átalakulásának jogi alapja. E törvények Széchenyi rendszeréből veszik eredetüket, azokból az elvekből, mik a negyvenes években már mindkét nagy politikai párt programjába bekerülitek, de miket végül is a centralisták dolgoztaik ki gyakorlatilag. Azaz, Imikor Kossuth március harmadikam föllépett, akkor nem saját korábbi radikális programját, nem is kizárólag az Ellenzéki Nyilatkozat pontjait terjesztette elő, hanem voltaképpen Eötvösék modern állaim- és társadalom-tervezetét. Övé viszont a múlhatatlan érdem, hogy a kellő pillanatban, a kellő formában lépett ezzel elő. De egyúttal azt is bizonyítottal, hogy az ő elképzelése — forradalmi módszerekkel a reformokért — bevált. Ezt ismeri el Széchenyi, miikor április első napjaiban azt mondja Batthánynak és Kossuthnak: Én nemzedékek hangyamunkájána alapoztam, nektek egycsapásra sikerült! Ez a mondat ds azt a Széchenyi féle örafcritikusi képességet mutatja, mely oly ritka a politikusok, államférfiak, de akár a nagy gondolkodók körében. Ám hogy ezt kijelenti, annak alapja, hogy időközben meggyőződött: Kossuth március harmadika óta nem forradalmi taktikát követ. Ezt bizonyítja, hogy a törvényjavaslatok tárgyalásánál márciusban és áprilisban^ részéről merőben szokatlan módon, hajlékonyán veszi -figyelembe a társadalom különböző csoportjainak, rétegeinek érdekeit. Hogy belép a nemzeti egységfrontot demonstráló kormányba, és mind szeptemberig meg sem kíséreli ‘az egynemű, f orrad almi v ezető testültet létrehozását. A forradalmi taktika: a határozott, elszánt csoportokat összefogni, megvonni a határokat a nem forradalmi erők felié, s így mlennii rohamról rohamra a döntő küzdelemig. A reform-taktika: az osztályok, rétegek, csoportok érdekeinek lehelő legteljesebb egyeztetése, hogy minél nagyobb tömegeket lehessen aktivizálni a társadalmat és -gazdaságot átformáló építömuinfcáhaz. — És Kossuth Lajos, bár időnként, mikor szükségesnek látta, felhasználta a radikális fiatalság erejét a hatalmon belüli erőviszonyok alakítására, de 1848 tavaszán és nyarán lényegében a második ‘taktikát követte. Vagyis, ha a két óriás egymáshoz való viszonyának szempontjából nézzük egy percre a dolgot, akikor március harmadikén és utána ő tette meg az elhatározó lépést Széchenyi felé, s így kapta meg annak támogatását. S hogy ez mennyire fontos volt, azt mutatja, hogy miikor március végén Batthyány az országgyűlésnek bemutatja a felelős minisztériumot, akkor a legnagyobb tapsot, a feltűnően nagy tapsot Széchenyi István kapja, mind a követektől^ minid a karzatból. Ám nem csupán őt nyerte meg Kossuth, hanem az összes többi politikai tényezőt is. Mert szerintem márciusban és áprilisban még a pesti Ellenzéki Kör, de Szemere Bertalan, a 4®-es köztársasági miniszterelnök sem követte volna, ha nem össznemzeti programot terjeszt elő. És éppen ez bizonyítja Kossuth Lajos zsenialitását. A -korábbi időszakokban szinte egyetlen politikai húzása sem „jött be”. Sorra buktak' el építő kezdeményei. Társadalomszervezői akciói már rendszerint félúton megakadtak. — Márciustól kezdve viszont szinte egyedül uralkodik a terepen: az ő taktikái válnak be, az ő politikai húzásait igazolja az események menete — miközben Széchenyi egyre inkább légüres térben mozogj egyre nagyobb aiz oxigénhiánya, míg végül a benne dolgozó hatalmas, de nem forradalmi időszakra alkalmas erők saját teste és elméje ellen fordulnak. Nem szándékom nyomionkövetni aiz eseményeket, hiszen egész történelmünkből talán 1848—49 a legelőbb tudatúinkban, érzelmeinkben, ez ivódott be legjobban ideg- sejtjeinkbe — s ha vannak mégis félreismeréseink, félnehaillásainfc, akkor a valósabb hangsúlyokat majd kirakják mások. De nem is ‘részletezhetem, mert akkor — aprólékos elemző módszerem miatt — akár új könyvbe ds kezdhetnék. Ezért azt a résztémát veszem már csak elő, ami e könyv fő gondolatmenetébe vág, s amelyik egyúttal az 1848—49-es események megértéséhez vezet el bennünket. 1847-re az európai általános gazdasági válság elérte ménypontját, sóit, az iparilag, kereskedelmileg legfejlettebb országok termelése, áruforgalma növekedni kezdett — hanem az elmaradottabb és elmaradott közép- és keleteurópai térségeken miég javá425
