Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"

— Nincs szabad egyesülési jog (a kormány folyton akadályozza az Akadémia, az Iparegyesület, a Védegylet, az Iparműtár stb. működését).

I— Nem teljes a sajtószabadság.

A közvetlenül kitűzött /óbb programpontok:

a) Közteherviselés.

b) Népképvisblet.

c) Törvény előtti egyenlőség.

d) Örökváltság, de úgy, hogy a földesuraknak fizetendő kártalanítás egy részét az állam vállalja át a jobbágyoktól.

e) A hitelélet és a birtokszerzés biztosítása az ősiség eltörlésének útján.

E program fő jellemzője, hogy a sérelmek és feladatok „laza” megfogalmazásával minél' szélesebb tömegeket akar megnyerni.

A nyár végén és ősszel lefolytatott követválasztások alkalmával a kormány valószínűleg milliókat költött — ám az ellenzék sem kevesebbet. Batthyány például csak Kossuth Pest megyei megválasztására mintegy 100 000 forintot áldoz... Deák a követséget megint nem vállalja, Eötvös nem jelenük meg a felsőtáblán... S ami a legérdekesebb, hogy erre a diétára a .kormánypárt küldi a nagy többséget, a hatalom mégsem lehet biztos abban, hogy ezt a majoritást meg is tudja tartani. Mert a legtöbb követ utasítása megint felemás, akárcsak 43-ban. Mert a kisnemességet már úgy nem lehetett leitaibni, hogy az évtizedek óta szőnyegen lévő reformtételeket teljesen elfeledje. Ráadásul az udvar sejtette, hogy miint mindig, most is elegendő egy határozottan megfogalmazott sérelmd indítvány, és az alsóház föltüzeli önmagát. Hiszen most Kossuth Lajos is ott van — kinek megválasztása ellen ők is legalább 100 000 forintot költöttek el. Ezért is oly konstruktívak az 1847 november 11-én felolvasott királyi indítványok, melyeknek lényege:

— Nádorválasztás.

— Katonai élelmezés^ elszállásolás, újoncozás, hadiadó.

— A szabad királyi városok szavazati jogának kiterjesztése. Az egyházi rend és a szabad katonai kerületek alsótáblai képviselete. A bányavárosok jogainak rendezése.

— Hitelélet. A telekkönyvek bevezetése. Az ősiség eltörlése.

— Az úrbér megváltása, a tulajdonjog tiszteletben tartásával. (Javaslat a Rendektől váratik.)

— Kereskedelem az örökös tartományokkal. A birodalom belső vámvonalainak megszüntetése. (Adatok közöltéinek.)

— A közlekedés ügye. Központi vasút. Tiszaszabályozás. Fiume státusza. (Adatok közöltéinek.)

— A Partium közigazgatási egyesítése az anyaországgal (az erdélyi Rendek kívánságainak figyelembevételével.)

— A büntető törvények módosítása, A javító-nevelő rendszer (= dologház) ügye.

Nagyon sok mindent megtalálhatunk itt azokból, miket az országgyűlések az elmúlt 22 évben követeltek, kértek, óhajtottak, s miknek törvénybe foglalását (vagy a már kész cikkelyek hatályosítását) a hatalom eddig megakadályozta,.. S ha nem akadályozza, hanem teljesíti azokat a maga idejében? A kérdés történelmietlen, a válaszkeresés azonban nagyon tanulságos', ezért teszi föl többek között Horváth Mihály meg Szekfű Gyula is. És az első szerint a bécsi engedékenység nyomán a nemzet 1847-ben már sokkal előbb járt volna a függetlenség kivívásának útján, s később, a Népek Tavaszán meg tudta volna védeni azt. Szekfűnek viszont az a véleménye, hogy az udvar magyarok iránti loyaütása kiszedte volna a talajt a radikálisok lába alól, s nem kellett volna elvesztenünk egy súlyos áldozatokat követelő szabadságharcot.

Széchenyi és Kossuth azonban ott és akkor egészen más összefüggés-rendszerben gondolkodik. Az előbbi szerint tüstént hozzá kellene látni a királyi előterjesztés törvényekbe foglalásához, mert g nemzet már van olyan éber, hogy a hatalom engedékenységét saját javára fordítsa. (Napló, 1847 december 4.: „1825-ben minden a sorvadás végső állapotában volt — most legalább görcsös vonaglásban! Már ez is valami ! S ingoványból is támad néha tüzes meteor! — Csak Bécs ne vinne tévútra benniün418