Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Száraz György: A tábornok III. (életrajzi esszé)
A náci ideológia már teljességében „gleohschalto'lta”, egyenlő mérce alá vonta a történelem időbeliségét, a „kultúra-hordozásból” pedig a germán felsőbbrendűséghez >és a hódításhoz kovácsolt argumentumokat. Ez természetesen kiváltotta — 'és nemcsak nálunk! — azt a furcsának is nevezhető, de valójában törvényszerű ellenhatást, amely valójában elfogadta a náci ideológiát, csak épp ellenkező előjellel. Ahogy a hitleri 'képben egyazon elv képviselője lett a keleten hadakozó teuton lovag, az idegen államiban mini-államot építő középkori német polgár, a mocsarat csapoló XVIII. századi sváb telepes — úgy lett szinte mitikus „ősellenséggé” — ugyanazon elv képviseletében —, kortól, időtől függetlenül „a” német. Egyetlen olvasztótégelybe kerülnek István király tűzzel-vassal térítő papjai és comesei, a főurakikal 'és más érdekcsoportokkal szívós védő- és támadó harcokat vivő, telepes-kiváltságaikhoz ragaszkodó polgárok, a Habsburgok landsknedhtjei, „vasas németjei”, a Bach-korszak foeamterei és zsamdár- jai. A 30-as évek magyar itörbénelmi regényeiben Árpád-házi királyaink körül páncélos SS-sturmiKihrerek nyüzsögnek, a városi magisztrátusok székeiből felfújt „német-tudatos” germán arcok merednek ránk, s a sváb telepesek porosz „Parademarsdh”-ban menetelnek kelet felé... A náci szemléletnek ez az elfogadása kettős veszedelmet hozott: egyrészt azzal, hogy elismerte a német népcsoportok „idegen test” voltait — a harcot tehát nem értük, hanem ellenük vívta —, csak hatékonyabbá tette a hitleri propagandát, hiszen végső soron elismerte annak „igazságát”; másrészt a védekezésnek szánt „ellen-mítosz” kialakításánál át is vette ezt az ideológiát, 'behelyettesítéssel persze: német „felsőbbrendűséggel!’, német „küldetéstudaittal” magyar „felsőbbrendűséget”, magyar „küldetéstudatot”, germán mítoszokkal „turáni” mítoszokat szegezett szembe, „német megváltás” ellenében ,,magyar megváltást” kínál- gatotit a Duna-medenoe népeinek, s a 'germán arcú fasizmus ellenében — vagy mellett, mint a nyilasok — „sajátos” magyar nácizmust alakítgatott akarva- akaratlarouil. A következmények tragikusak voltak mind a magyarság, mind az itt élő német nemzetiség számára. S a történelmi és társadalmi háttér ismerete nélkül nemcsak a két nép viszonyának alakulása, de Magyarország háborús „ csati ós”- volta sem érthető világosan. Ha kinyitjuk a történelmi atlaszt a XV. század végi Magyarországnál, a későbbi Bánság négyszögében városok, mezővárosok, falvak tömegét találjuk: Besenyő, Homokrév, Rékas, Korogszeg, Papa, Berőny, Csák, Kövesd, Fejéregyiháza, Tárnak, Becse, Kökénd, Ilancs, Ittebő, Keve, Becsekereke, Öcsé, Csatád, Sarud, Tolvajd, Ecsehida, Bábáim... S mindenütt várak, apátságok, szabad királyi városok jelei, piacihelyeket jelző karikák, a Marostól le egészen az Al-Dunáig. Ha tovább lapozunk a XVIII. század végi állapotot tükröző térképhez, azt látjuk, hogy a táj településrajza teljesen megváltozott. Itt-ott egy-egy régi, ismerős elnevezés — Ittebő, a Becskerekké lett Becsekereke —; a többi új, idegen hangzású. Legtöbb a német helységnév: Segenthau, Albrechtsdorf, Gutten- brunn, Blumenthal, Gottlob, Bruckenau, Heuifeld, Freidorf, Oatharinadorf, Marienfeld, Trübswebter, Königshof, Herrendinst, Rittberg, Traunau... Itt-ott francia falunevek: Soltour, Charleville, Saint-Hubert. Délnyugaton szláv hangzá- súak: Aradác, Karlova, Beodra, Cserna-Bara, Csákóvá, Jozefává, 'Frányova, To- maisevác, Jarkovác, Csenta; keletnek románosak: Knéz, Baratyáz, Szekusity, Petroman, Csepza.. . Amikor ez a terület — legkésőbb, csak 1718-ban — felszabadul a török uralom alól, nyoma sincs már a virágzó középkor-végi magyar életnek. Posványok, 396
