Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Grezsa Ferenc: Az Irgalom történeti rétegei (tanulmány)
te foszlósával önmagát is elves zejiti. Helyettesítsük be Horváth József alakját vélt modelljeivel: Németh Józsefével vagy Osvát Ernőével? A biográfiai mozzanatok helyett inkább a dezilluzió általánosabb jelentésére figyeljünk: a nemzedéki különbözésre. Németh pályakezdése korfordulóra esik, így az induló írónak van mire nemet mondania: az apa alakjában a századelő nyugatos-liberális kultúrájára, Lackovicsé- ban a kurzus hígmagyar ideológiájára. Romantikától mentes és tárgyilagos helyzet- értékelés és önismeret az ars poétikája. Ideatermő hajlamával szemben a realitás- igény. „Később is megvolt az a hibám, hogy az ember körvonalait, akinek betop- panása életembe kedvező volt, a lelkem igényei szerint egészítsem ki, s a barát, a vezér, a hívő alakját úgy, ahogy bennem élt — beléjük költsem” — írja összegezésül a Magam helyett önéletrajzi tanulmányában. Mi ment át végül is a Télemakhosz — sok vonatkozásban anakronisztikussá vált — eszmeiségéből az Irgalom „üdvtanába”? Mindenekelőtt ama fölismerés, hogy az „adás” erkölcsének nem mond ellent, sőt kiegészíti az ítélőerő keménysége, az emberlátás szigora. A ráció a gerjesztője, nampedig a filantrópia érzelmi ellágyulása. Valamely ideaember epigon követése helyett az autonóm személyiség önkéntes gesztusa. Továbbá hogy gyakorlásának mértéke, határa van: Lackovics például méltatlan rá A novellatóma a harmincas évek elején burjánzik regénnyé. Az áorázolás e kiterjedését ösztönzi az elbeszélés tágas emberfaunája, a cselekmény rétegezhetősége és a széthullásnak mégis ellenálló (tíz hónap esemény ességére koncen trálódó) drámai sűrítettsége, valamint Németh József naplójának forrásként való felhasználhatósága. Az író a Kentészné-Lackovics-iKertész jellemháromszög mellé — párhuzamként vagy kontrasztként — beépítheti a Mária-Vetési-Agnes szerepcsoportot. A tanár és felesége portréjának részletezőbb kibontásával a múlt felé is szélesítheti a társadalomképet. Mindketten „visszafelé” élnék, képtelenek fölvenni a történelmi változás ritmusát: Kertész gondolkodása a „búr család” puritán életformáját, Keontésznóé pedig a háború előtti tisztviselócsaládok polgári jóllétét képviseli. Az Irgalom első regény variánsának keletkezési idejét — habár szövege Buda ostromaikor sajnálatosan megsemmisült — jól ismerjük: 1932 tavaszára, Némethnok a Nyugattal, Babitsosai való szakítása és a Tanú indulása közti alkotói vákuumra esik. A Bodnárné tövében s a Gyász ikerpárjaként készült: „Még egy harmadik regényt is kezdtem akkorában, ennek is nő volt a hős©, egy egyetemi hallgatónő, aki politikai fogságból (!) szabaduló apjával a hőst várja vissza, s egy szegény roncsot kap; azon kell megtanulnia, hogy az eszményítő csodálatnál mennyivel nagyobb, emberibb érzés az irgalom” — emlékezik az író a mű születésére két évvel később, az Ember és szerepben. A csongori „hármas úton” a Gyász a kivonulás, a büszkén vállait „küiön út” appoteózisa, az Irgalom viszont a „visszatelepülés”, az új társ- és közösséglkare- sés programja. Maga ellen alkotta: lelke ,kemény aszkebikus” hajlamával szemben védte benne „a szív természetes erényeit.” Ez lett volna „az a regény, amelyben talán sikerül legyőzni magamat, de amikorra befejeztem volna, vége szakadt a száműzetésnek, s az Irgalom töredék maradt” — folytatódik a szerzői vallomás. A „bebalzsamozott csendben” az író végül is a „középső” utat választja: a Tanú szigetét, amely egyszerre kínálja az exodus és a szolgálat lehetőségét. A kézirat — az írói memoárok tanúsága szerint — körülbelül hetven hasáb után szakadt meg. Föltehető, hogy a regény — az apa és lánya kapcsolatát helyezve középpontba, s egyelőre még mellőzve az anya iránti megenybülés problémáját — a Frida nénihez való költözés jelenetével fejeződött volna be. Most szövődhetett be a kompozícióba az illúzióvesztés nagyjelenetét: a hazaérkezést ellensúlyozandó — az új tetőpont: a karácsonyeste képsora. Agnes, — ha ugyan már ekkor e néven szerepel — megéli Pali-Télemakhosz kes er ű cs alódásá t, ma jd leküzdi „emberiszonyát”, s új, igazabb családot épít apja köré. Az 1982-es regény változat többlete a novellákhoz képest a főszereplő jellemének karakteres kiformálódása. Áldozatból most válik hőssé: igazságtévő, cselekvő, közösségépítő emberré. Az író görögös korszakának megfelelően istenszobor-félévé, aki „az apa iránti felelősségérzetben kap lényét kibontó feladatot.” Már nemcsak ítéletmondásra képes, részvétre is. Büszkeség és jóság belső 332
