Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Kocsis Rózsa: Égető Eszter "dallama" (tanulmány)
örökség torzító állapotából kereste az utat, a sajátos társadalmi viszonyoknak és embereknek megfelelő életformát. Az Európa szélén fekvő Csomorkány ugyanis olyan város volt, amelynek „lelkében is ott a körgát, a Nyugatról jöivó áramlás, a kapitalizmus ellen”. A torz módom tiltakozó és saját formáját nem találó „csomorkányizimus” olyan „kórképet” mutatott, amelyben a „legmagasabb rétegek végzetes morbus hun- garieusa talált mentséget és méltóságot”. Kelet és Nyugat szellemi szintézise Németh a csamorkányizmusnak nevezett kelet-európai betegség gyógyszerét kereste, és abban látta a megoldást, ha a sajátos viszonyoknak megfelelő társadalmi és életformát teremt magának ez a világrész. Emberei pedig szintézist 'hoznak létre a „nyugati Követelmény és a természetükben nyugvó ázsiai Maradandóság közt”. A regény férfialakjainak nem sikerült a szintézis, mert ők az „agyukban” próbáltak egyensúlyt teremteni a kor követelménye és saját vágyvilágtuk közt. Égető Eszter szin.té- zisvonása azonban sikeres, mert ő az „ösztöneiben” talált egyensúlyt a „Nyugat megérett 'lényege s a maga keleti lelke közt”. Epilógus — a szocializmus ember modellje A regény epilógussal zárul, amely úgy tesz pontot a műre, mint a szonátában a kóda. Ebben a zenei formában ugyanis létezik egy hosszabb és egy rövidebb utójáték is. Beethoven nagyobb szonátáinak esetében a kóda szinte második feldolgozássá válik. A szonáta formában megírt regény tehát epilógussal nyer befejezést. Égető Eszter élete anélkül fordult alkonyba majd estébe, hogy a boldogság lajos- falvi kis „foltját” valaha is sikerült volna újraszönáe. Mindig az volt a vágya, hogy legyünk „egy család” és üljük körül a közös asztalt, mintha harmóniát sugárzó zenét hallgatnánk. Ezt az egész életén végighúzódó vágyat széttépte a belátásihiány, az agyvelők őrültsége és összeférhetetlensége. Eszter az öregség küszöbén végül is megértette, hogy „egy családban nem lehet az életet újraszőni... Az egész társadalmat kell egy családként újjáalapítani’” ahhoz, hogy lehetségessé váljék bármiféle egyensúly és harmónia, öreg napjaira egyedül maradt a kisunokájával, akit a születő új világ számára akart felnevelni. Avval a reménnyel tekintett a jövő felé, hogy az embereket összetartó „kohéziót”, amit a kapitalizmus világának nem sikerült létrehozni, a szocializmus „teremti újjá”, és általa az emberiség egymáshoz közelebb álló „tömörebb halmazállapotba” kerül. Németh László hősnőjének közösségi lényével és önfeláldozó magatartásával kínált erkölcsi példát a születő új világ számára. Égető Eszter ugyanis olyan emberi és erkölcsi 'értékeket képvisel, amelyekre — írónk hite szerint — a közösségi világképű szocializmusnak múlhatatlanul szüksége van. Az Égető Eszter nem éri el a három „nagy” regény (Gyász, Iszony, Irgalom) klaszikus színvonalát, jóllehet szerzőjének a „legkedvesebbje”. Erénye és problematikus volta az általa adott társadalom és embervilág körképének az ábrázolásában rejlik, amelyik olykor a tény-irodalomimal való bizonytalan szövetségeit mutatja. Nagyívű társadalomrajza mégis fontos folyamatot rögzít, a népiek programjától érintett két háború közti vidéki értelmiség világképét és életérzését rögzíti. Ezen túlmenően pedig a tanító célzatú mű a szerző világképének megfelelően azt mutatja meg, hogy miként éljenek és mifelé törekedjenek az emberek. SZERKESZTŐSÉGÜNK MUNKATÁRSAI PÉNTEK IMRE szerkesztő, belső munkatárs AMBRUS LAJOS, APÁTI MIKLÓS, KUNTÁR LAJOS (tördelő szerkesztő) PÓSFAI JÁNOS, RATKAI IDA (művészeti rovat) külső munkatársak 380
