Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Pavel Matev: A meggyfán feldalol..., Szerelem - mágikus valóság, Naplemente (versek, Király Zoltán műfordításai)
PAVEL MATEV A MEGGYFÁN FELDALOL ÉS ÜGY DICSÉRI lombját a megkésett virágözönnek egy kismadár. Mért szálltok vissza, régi fehér emlékei elmúlt időknek? Kiforrt az ifjúság és elhagyott. Lehullt a szirmok viráglavinája. Hideg szelek és forró viharok sodorták szerteszét a nagyvilágba. (Begyűjtve vár az édes, tiszta méz, viasz-lépekben érleli a kaptár.) Talán ezentúl folyton visszanéz és csak erről faggat minden tavasz már? SZERELEM — MÁGIKUS VALÓSÁG, sértetlen világegyetem, ahová sóvár bizonyosság csodája csábítja szívem. Keres igazságot, kegyelmet, a szürkület falán írást, melyben rejtélyesen vegyülhet várt nevetés, nemvárt sírás. Fújják, borzongatván a fákat a szelek léhán, hangtalan. E furcsa tájban nőtt virágnak sejtelmes mélyű titka van. Tudat és álom küszöbének egén virágeső a jel. Hallasz már tiszta, nyílt beszédet, de még a könnyeknek hiszel. Gesztusra, hangra, borzongásra kiforrt igazság válaszol: vagy képes leszel a csodákra, vagy reményt vesztve távozol. 338
