Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Ljubomir Levcsev: Capriccio, Mondd, költő (versek, Ladányi Mihály műfordításai)
LJUBOMIR LEVCSEV* Capriccio Boldogság? Azt beszélik, költők vágóhídja az. A boldogság, azt beszélik, el van aprózva életünkben, ahogy az élet el van aprózva a mindenségben. Fényévnyi távolságok! Félévnyi boldogtalanságok! Ám te ne félj, hogy egyedül maradsz a térben, hogy egyedül maradsz az időben, hogy egyedül maradsz önmagáddal, mint Prométheusz és a szikla, mint Jeanne D’Arc és a máglya, mint Levszkij és a kötél, mint a költő és boldogsága. Mondd, költő Mondd, költő, hol leled örömöd, hová lettek okaid az örömre?! Nem vitatják már, hogy verseket írsz-e, pedig a vitakedvük nem apadt. S nem vitatják jogod a szenvedéshez, rábólintnak kínokért-vett szavadra. És belehullsz szeretetükbe, mint valami szerelemnélküli koituszba. (Ladányi Mihály fordításai) * Ljubomir Levcsev bolgár költő 1935-ben született. A szófiai egyetem bölcsészkarán végzett. Jelenlegi foglalkozása: kulturális miniszter. (L. M.) 334
