Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Juhász Péter: A bolgár-török kultúra hatása a magyarra (tanulmány)
JUHÁSZ PÉTER A bolgár-török kultúra hatása a magyarra A honfoglalás előtti magyar-(bolgár kapcsolatok legvitatottabb kérdése: mikor és hol kerültek kapcsolatba őseink a bolgár-törökkel? Gombocz Zoltánnak kezdetben az volt a fölfogása, hogy „az Urál-vidéki őshazából dél felé vándorló ugor-magyarok minden valószínűség szerint a volgai bolgár birodalom szomszédságában, a volgai bolgár műveltség hatása alá kerültek, tehát az érintkezések a volgai bolgár birodalom megalapítása utáni időkre, kerek számmal 600 és 800 közé tehetjük”. Gombocz az érintkezés tartalmát ekkor még összesen 200 évre tette. Felfigyelt azonban arra, hogy a mordvin, votják és cseremisz nyelvek volgai bolgár jövevényszavai а ХШ—XIV. századi volgai bolgár feliratokétól eltérő nyelvjárást mutatnak (volgai bolgár j ~ mord., votj., cser. s-), amelynek a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavai egyik csoportjában is nyomai vannak (szél, szőlő, szűcs stb.) Ennek alapján Gombocz két bolgár-török nyelvjárást tételezett fel, amelyek közül az s- nyelvjárás a mai csuvas elődje, míg a j- nyelvjárás a magyar nyelv jövevényszavainak egyik csoportjában és a volgai bolgár feliratokban maradt fent. Az őstörök y- kettős magyar megfelelésével kapcsolatban (j ~ s) Paasonen felvetette, hogy az nem feltétlenül két nyelvjárást tükröz, az lehet kronológiai különbség eredménye is. Később nézetén Gombocz is jelentékenyen módosított. Kétségtelen, írja, hogy „míg a magyar nyelv honfoglalás előtti török elemeinek csuvasos csoportjában egy lényegében őstörök jellegű bolgár nyelvalak tükröződik, addig a többi finn-ugor nyelvek bolgár jövevényszavad egy kevésbé régies jellegű, legtöbb hangsajátságában már a mai csuvasra emlékeztető bolgár nyelvjárást tükröztetnek vissza. Ezt az ellenmondást csak úgy oszlathatjuk el, ha feltesz- szük, hogy a magyar-bolgár érintkezés évszázadokkal megelőzte a bolgár-mordvin, ill. bolgár-cseremisz, permi érintkezések korát”. Míg 1912-ben Gombocz úgy látta, hogy a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavait a volgai bolgároktól vette át, 1930-ban már azt a nézetet fejtette ki, hogy a magyarság és a bolgár-törökség érintkezése a Kaukázus előterében és a VII. század előtt történt. S mivel a volgai bolgárságnak a cseremisz és a mordvin nyelvbe átkerült szavai jóval későbbi bolgár nyelvjárást tükröznek vissza, Gombocz arra a következtetésre jutott, hogy a magyar- bolgár érintkezés kezdete az V. század közepe tójára tehető. Munkácsi Beirnót a magyar-(bolgár érintkezés időpontját jóval távolabbi múltra tolta ki, mert felismerte, hogy vannak az ugor (a magyar, vogul és osztják) nyelvben olyan közös török jövevényszavaink, melyek hangalaikijuk szerint csakis az ugor korból (i. e. 2000—500) származhatnak: hattyú, hód, enyv és gyalom. Munkácsi feltételezte, hogy az adatok számát a további kutatás tetemesen gyarapítani fogja. Ligeti Lajos mutatott rá arra, hogy az ugor korból szármzó jövevényszavainkban „merőben más törvényszerűségeket kell keresnünk, mint azok, amelyek az eddig legrégibbnek tartott, honfoglalás előtti csuvasos típusú jövevényeinkben megfigyelhetők.” Az ugorkori jövevényszavaink az eredeti finnugor szóink hangtörténeti változásaiban is részt vettek. Ilyen ugor kori török elemeknek vélte a szó, ló, hód, hattyú szót. Bárczi Géza az Urál vidékéről, az időszámításunk kezdete körüli időkből származtatja a harang, homok, nyár, nyak, ér, ír, iró szavunkat. Bárczi A magyar szókincs eredete második kiadósában megállapította, hogy a magyarságnak „már az Urál vidéki őshazában, sőt azelőtt is voltak török kapcsolatai”. (1068. 66.) Ligeti Lajos megállapítása szerint a török mássalhangzó-rendszer — főleg a szókezdők terén — nagymértékben egyszerűsödött. A korábbi szókezdő *d-, *n-, *n-, *j (dz)-, 321
