Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: A kolozsvári káposztától Faludi Ferenc Szakácsénekéig
Kophalat, pisztrángot, pozsárt, habarnicát, Fejér hatat, süllőt, kövvhalat, harcsát, Semlinget, mewnyhalat, keringet, galócát, Compót, retykét, kárászt, márnát, csukát, vizát. Meghízlalat sertésnek keillemetes húsát, Berbécseket, borjút, juhoknak bárányát, Az fejős marháknak jó tejét, szép vaját, Szarvast, őzet, nyulat, örökhúsnak tagját, Salátát, ugorkát, petrezselymet, répát, Borsót, lencsét, kását, mindenféle hagymát, Szép fejes káposztát, borkövet, rizskását, Narancsot, kapornyát, murkot, tormát, almát, Ecetet, nádmézet, confreytet, rmandolát, Az jó sáfrántermő Bajnócnak határát, Szegfűnek, gyömbérnek, minden ganzdagságát, Add szakácsnak borsos Szerecsenországát! Vedd el a sót tőle, s elejti az kanált, Só nélkül jó étket egy sakács se csinált, Só tálán étekkel ha mely gazda kénált, Ott a vendég másszor igen kedvetlen hált. Szentmártoni Bodó egyszerű torockószentgyörgyi, majd kolozsi unitárius lelkész volt, szakácsot sem igen tarthatott, alighanem felesége főzött reá. De ismerhette jól a szakácsok státusát, s tudta, hogy nem tömörülnek céhekbe, és „mester-remekjük” legfeljebb az lehet: eltalálják-e pontosan, mennyire kell megsózni az ételt. A szakácsról érvényesebben vélekedett az a főúr, aki nagy konyhát vitt és saját főzőmestert tartott, vagy az a kolostorlakó szerzetes, aki biztosan hivatásos szakács főztjét ette. Ilyen volt Esztenházy Pál és Faludi Ferenc. Eszterházy mint Zrínyi Miklós lelkes híve és katonatársa kezdte pályafutását; s bár később az ország Habsburg-párti nádoraként megtagadta Zrínyi eszményeit, költészetében a plágiumig követője maradt. Kitűnő hallása és ritmusérzéke volt, ügyesen játszott virignálon, egyházzenei kiadványt is összeállított. Zrínyi nagy témáihoz, hatalmas lélegzetvételéhez képest Eszterházy a napi örömök és semmiségek könnyed költője. Jól mondja Weöres Sándor: „Poézise jobban hasonlít a XVITI. századi rokokóhoz, mint a korabeli későbarokkhoz.” Megverselte az évszakokat, az égi madarakat, a földi állatokat, a halakat, a kerti virágokat, a vadászat és a madarászás mulatságát, a táncot. És persze az evést-ivást az Esteras (Eszterházy) anagrammát rejtő Palas s Ester kedves táncában: Fényes palotákban, ékes köjálokban Vigadjunk, Vetett asztalokhoz járuljunk, Málozsa-borokat igyunk. Az soproni bort is ha elől hozzák is, Nem bánom, Jókedvvel azt is megiszom, Barátimat is jól tartom. 265
