Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Kovács Sándor Iván: A kolozsvári káposztától Faludi Ferenc Szakácsénekéig
„Minthogy már a gyomras matériában elegyedtem, talán követem még egy darabig. Nem lehet mindenkor beszélleni nagy dolgokról — némelykor a kancelláriákon sem forognak szükségesebb dolgok, mint a konyhákban; azért ma amint észreveszem, csak a konyhán maradok, és onnét írok.” És csakugyan kedvelt matériájánál marad továbbra is: valóságos rodostói élmények híján ókori példák kerülnek elő: a sybarisiak torkossága; egy asszony, aki „megétt egy milliomot”, azaz Kleopátra, ahogy milliót érő fülbevalógyűrűjét megette; Vitellius római császár, „aki egy pástétomot csináltatott ebédjire, amely csak fácánnyelvvel volt tele”; Caligulái, aki arany tálból', aranyozott árpával etette a lovát stb. Az elbeszéléstechnika úgynevezett egymásba kapcsoló módszere terén az egész Mikes utáni magyar irodalom a rodostói mester tanítványa, s főként az erdélyi jó utódok követik kedvvel. Mikestől mindenekelőtt levélstílust lehet tanulni. Miután Leveleskönyve 1794- ben Szombathelyen megjelent, akadtak is kiváló követői. S nem kisebbék, mint Arany és Petőfi! Mikesnek azt a megoldását, ahol az egymásbakapcsolódások szójátékszerű sűrítésével „a hoteles szolgája” záróformula kettős értelmét aknázza ki, s azt írja: „Ezzel maradok a kéd köteles, láncos; madzagos, spárgás és zsinóros szolgája”, Petőfi 1847. szeptember 17-én írt levélkéjében így követi: „Szerelmetes fa-Jankóm! Leveledet kapám (és ásóm!)” Petőfi és Arany levelezésében egyébként „a gyomros matéria” is előkerül, mégpedig természetes szomszédságban a szellem magasrendű dolgaival. Aligha van még egy olyan levele a világirodalomnak, mint az, amelyet Arany írt Petőfinek 1847. február 28-án, mert ebben egymás mellett emlegeti Tasijo Gerusalemme liberatáját t— és a töltött káposztát: „Egy ilyen eposzt, remélem, vérté tanulna a nép, mint az olasz matróz Gerusalemme Ji berate ját... De hagyjuk ezt. Meg-, látogatsz, azt ígéred1. Jőj el, az isten áldjon meg; az én nőm se nem fest, se nem zon- goráz, se nem öltözik tízszer napjában: de Petőfit olvas, jó anya s jó magyar gazd- aszony, ti. amiből van. Majd főz olyan töltött káposztát, hogy édesanyád is csak olyat főzhetett, s tudom; Pesten nem éttél olyat, mióta verseid első füzete megjelent.” * A szakács műve múlandó: minél jobb, annál hamarabb elpusztítják. De ő maga is titkos hős, jobbára ismeretlen; a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye, Írásbeliségünk kezdeti korszakában nincsen betűkkel rótt ábrázolás a szakácsról. Feltűnik azonban a magyar szakács figurája kártyalapon és mint ötvösművészeti dísztárgy. A XV. század eleji fametszetű Bécsi Udvari Kártya lapjai közül az egyik a Kuchenmeistert, a magyar király főszakácsmesterét ábrázolja. Annyi szakács-Palstaff között végre egy Keszeg Tóbiás! — mert ez a peckesen lépdelő, díszöltözetű szakács szíjas, sovány, marcona, tömött fekete bajszos férfiú; inkább katona, mint konyha- mester. Jobb válán ott is a Sérkányrend jelvénye; baloldalán pedig nem kés, hanem kard függ, s kezében is olyan a nyárs', mint valami dárda. Az alighanem osztrák művész így képzelte a magyaros jelleget, ellentétben a német és a németalföldi művészekkel, akik saját szakábsaikat hústornyoknak ábrázolták. Dürer Koch und Köchin című rézkarcának szakácsán szétcsattan az ing, tokája a mellkasáig ér; a XVI. századi Ein new Kochbuch szakácsfigurái szinte egybeszabott zsírdús alakok; J. Matham Joachim Sandrart után készült XVII. század eleji rajzán a sült szárnyast emelő szakács arca a nyak és a toka zsírhullámain reng, s még a hüvelykujja is kövér. A magyar szakácsmester alakját megörökítő másik ábrázolás egy XV—XVI, századi ezüst- pohár. Zolnay László így írja le: „Ez a szakács feszes derék övét visel. Testére simuló ujjatlan, pitykés gombos, magas nyakú bőrdolmánnyal. Dolmánya alól fut ki ingének a kézfőnél szorosan lecsatolt ujja; kezében hatalmas lapos tálat tart. Maga az ötvösmű afajta — talpatlan, ex-ivó — bujdosópohár, ezüstből. A pőhár kelyhe — s ezért van daliás szakácsunk szoknyában —: a szoknyának harang alakú belseje. Ka- rakterizálja, szinte portrésítja az ötvös ezt az arcot a hatalmas — s rendszerint min261
