Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere IX. "Haza és emberiség"

mint a kétségbeesett gyenge, ki mindjárt bukni s másokat magával buktatni akar, ha az eredmény nem felel meg felszínes kombinációinak, és inai a felvett súlyt nem bírják.

Ne csüggedjünk soha is, mert hiszen legrosszabb esetben sem fog a nemes önmegtagadás minden haszon nélkül a semmiség mélyeibe süllyedni, hanem bármily kicsikét is, a nemes törekvés, ha más formákban is, mégis elő fogja mozdítani az emberiség Végcéljait. Nehogy azonban e legrosszabb esetre legyünk szorítva, használjuk minden tehetségünket — mely ez esetben azonban csak szellemi lehet — arra, hogy a megmentett és sajátlagos eredetiségében kiképzett magyar, ha nem is rögtön, de egykor legalább az emberiség azon fénykörébe helyezhesse magát, melybe a világ előkelő népei fölemelkedtek.

begyünk meggyőződve, hogy nincs a magyarnak őszintébb jóakarója széles e világon mint önmaga (mert hiszen miért követelnénk önmagunk iránt több szeretetet kívülről mint belülről) — ugyanakkor senki se árthat a magyarnak annyit, mint szintén csak maga. Mert bármily nemű megsértése csak neveli erejét, midőn egyedül saját vétked ejthetnek nemzeti létén csorbát.

Egyedül minmagunkban van a feltámadás, ne felejtsük ezt soha; és bármily erősen ágaztassa is el hazánkban a pártokat és külön egyediségeket vérünk heve és politikai hitünk türelmetlensége, legyen köztünk legalább egy engesztelő eszme, mely lefegyverez és kézfogásra int. És ez: a nemzeti lét eszméje, meg az a hit, mely ehhez köt. Mert ha az ármány ezen kapcsot közöttünk el bírná vágni, és a magyar magyart gyűlölne, üldözne — oh, akkor nemcsak nem virul fölöttünk élet többé, de még végünk sem lesz díszteljes.

Azonban félre minden kisilelkű agállyal, mert nincs itt veszélye a bukásnak még. Nekünk élnünk és üdülnünk kell, és fogunk is, csak hazafiúi szeretet és egyezség melegítse állandóan vérünket— és ebben a magyar Akadémiának tisztelt tagjai menjenek elő például.

244