Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)

hazai adottságokhoz, az otthoni lehetőségekhez. (Már pedig tudjuk, hogy Rákosi Mátyás hazatérése után azonnal elfoglalta az első titkári széket, még mielőtt akár a budapesti kommunisták Központi Bizottságával összehangolta volna elképzeléseit.)

Azt azért mégis furcsának találtam, hogy Moszkvában a fegyverszüneti bizottságból alakult — és Miklós Bélával kibővült — Moszkvai Magyar Bizottság október 15. és november 23. között (tehát a velük való első találkozásom napjáig) még csak kísérletet sem tett a Rákosiékkal való kapcsolat felvételére. Szent-Iványi Domokos, a tábornokok politikai inspirátora idevágó kérdésemre azt felelte, hogy ő már régóta feszegeti ezt a kérdést, de „a tábornokok húzódoznak tőle”. Ennyiben maradtunk.

Milyen kényelmesnek kínálkozik tehát rámfogni: ők, a tábornokok azért nem vették fel jószántukból öt héten át a kapcsolatot a moszkvai emigrációval, mert én — a hatodik héten — erről a Magyar Front nevében őket lebeszéltem. És akkor már azt is könnyű hozzátennie Tildynek, hogy ugyebár nekem ez lett volna a legfontosabb megbízatásom ... Direkt erre kért... Nem állítom, hogy mindez szóról szóra így történt, de a saját következtetéseimen túl bizonyos adataim is vannak arra, hogy ez az elképzelés nem egészen légből kapott.

És bár utólag sem vallhatom, hogy az emigránsok bekapcsolásában, vagy kirekesztésében a legkisebb szerepem is lett volna Moszkvában (végül is inkább az emigránsok kapcsolták be aztán a tábornokokat), azon érdemes elgondolkozni, vajon jót tett-e iaz országnak vtégül is, hogy mindez így történt, s hogy a valóban forradalmi változások élére nem az itthoni illegális baloldali pártok vezetői állhatták az illegális kommunista párt kezdeményező vezetésével.

Ez a per még botrányba fulladt.

A feloszlatott „statáriális tárgyalás” után ügyünket egy hét múlva, március 13-án végülis rendes hadbíróság tárgyalta, de a vezető hadbíró megintcsak Herpay Tibor volt. A tárgyalás a vádlottak teljes erkölcsi fölényének és a feljelentők szánalmas vergődésének jegyében zajlott le. Belegabalyodtak saját ellentmondásaikba. Ezt tükrözi a jogerős ítélet is, mely indoklásában kimondotta: „ ... eltekintve a feljelentők vallomásában mutatkozó nagy ellentétektől, a hadi- törvényszék az összes lényeges körülményeket és kísérő jelenségeket mérlegelve, lényegében a vádlottak előadását fogadta el a tényállás alapjául, és azt a már leírt módon állapította meg.”

Most tehát lássuk a „fegyveres fasiszta összeesküvés” részleteit, szigorúan a jegyzőkönyv alapján. (Hozzáteszem még, hogy a három feljelentőnek tíz napja volt arra, hogy jól összeegyeztessék mondanivalójukat, a négy vádlott viszont e tíz nap alatt nem is láthatta egymást...)

4. — A debreceni 6. honvéd hadosztályparancsnokság bírósága (H. 1/45. szám 27.): (részletek) A Magyar Állam nevében! A honvédelmi minisztérium személyügyi csoportjának vezetésével megbízott II. rendű vádlott (Mwhoray Zoltán) hivatalának kb. február 20-a táján történt átvétele után nem sokkal magához hivatta dr. J. F. tartalékos tábori lelkész miniszteri osztálytanácsost,, a Honvédelmi Minisztérium nevelésügyi csoportjának vezetőjét, és közölte nevezettel, hogy az orosz hadseregnél eltöltött ideje alatt orosz tisztek felhívták a fi- geylmét reá, valamint Gy. M. és H. G. századosokra, mint olyanokra, akik hadifogolyként már működtek demokratikus vonalon, egyben pedig közölte, hogy az új honvédség és általában a magyar élet de10