Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Száraz György: A tábornok I. (életrajzi esszé)
didaktikai 'meggondolás eredményeképpen — megnézhessem, miként teljesült óhajom 1949 októberében a budapesti katonai fogház udvarán. A világ változott. Eltűntek iaz óriás arcképek. iAzt a régi fali-újságcikket csak az én emlékezetem tartja számon, s elmosódtak bennem annak a Tisza- parti fűzek alatt látott filmnek hajdan oly éles kockái is. Kikorhadtak azok az aknák, amelyeket a szögesdrót közé telepítettünk, s a VIT-ünnepély barna és fekete fiataljainak tábláin olvasható gyanmatneveket ma már -hiába keresnénk a földgömbön. Eltűnt a muskátlisor a szürke ház (ablakaiból, nyoma sincs -már annak a hajdani zárkasomak. S nemrég takarították el a sokszorosan átkozott katonai ifogházépület utolsó maradványát is a Mártírok útjáról. Én pedig, több mint harminc esztendő múltán, itt ülök az íróasztalnál, előttem a kopott kis kötet. És levelek, sárgult újságpéldányok, fényképek, emlékiratok, dossziékba rendezett följegyzések: -az anyag együtt van. El lőhet kezdeni a munkát. De hogyan kell elkezdeni? A feladat, amit közel két éve magamra vállaltam, egyszerre vonz és taszít. Vonzása, taszítása egyaránt rettenetes. Nem „szép” munka, inem kecsegtet az alkotás nyugodt örömével. -Közöm van mindahhoz, ami ezekben a dossziékban lapul, bűnrészesként és áldozatként; ami akkor történt, velem 'és általam is történt. Velünk és 'általunk... Megvonhatom-e én a felelősség köreit? Megírható-e már .az, ami történt? S megírható lesz-e valaha igazából? Érthetővé tudom-e tenni mások számára -azt, ami nekem is felfoghatatlann.ak tűnik. Le tudom-e küzdeni a ma is bennem gyökerező iszonyatot?-Honnan induljak el? Eszmék és politikum nagy távlatai felől? Vagy az emberi természet — nagyság és gyöngeség — irányából? És hogyan? A védő nyugalmával vagy a vádló indulataival? Kortársi elfogultsággal? Krónikás tárgyilagossággal? Hűvös írói távolságtartással? Mindent megértő szelíd álbölcsesóg- gel? Hogyan? Itt ez a könyv, amelyet ki nem kerülhetek, pedig kézbevenni is irtózom; indigókék, fakult fedelén fehér betűkkel: RAJK LÁSZLÓ ÉS TÁRSAI A NÉP- BlRÓSAG ELŐTT. Belső címlapján a rossz papíron szétfolyó, rongyos betűkkel a nevem, mellette a dátum: 1949 ... ELNÖK: IPálffy György, megértette a vádat? PÄLFFY: Megértettem. ELNÖK: Elismeri bűnösségét? PÁLFFY: Bűnösnek érzem magam. Kiveszek egyet a halomhyi fénykép közül: Nyár, geüértlhegyi sétány. Oldalt fésült fekete hajú lány, bő, öves trencskó- ban ül a korláton, mellette a fiú, ludovikás kimenőruhában, fején esetlen köcsögsapka. Nevetnek, nézik egymást. S itt egy levél, 1932. június 12-én kelt Haj máskorén, avatás előtt, az utolsó nyári gyakorlaton, -címzettje -a fekete hajú lány: „... meg aztán a kínai versek, amikből mindennap lehet olvasni és sohasem unja meg az ember, egy-egy vers most sokkal közelebb is lesz majd hozzám, ha a hűvös hajmáskéri -estén olvasom Pesttől 110 kilométerre..S mi mást küldhetné a szerelmes gyerek-katona az „irdatlan”, szívfáj-dító mesz- szeségből, mint ezeket a sorokat: Lenn a homok úgy csillog, mint a hó, fagyos, kemény holdfényben áll a táj. Egyszerre felsír a fuvolaszó s a szegény katona szíve hazafáj. 196
