Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Ladányi Mihály: Idegen kedvenceim: Mircea Dinescu - Mircea Dinescu: A versírás gyávasága, Kínaiságok, Computer, Kis riport (versek Ladányi Mihály fordításában)
LADÁNYI MIHÁLY Idegen kedvenceim MIRCEA DINESCU Dinescu verseiben — melyek hol rezignáltak, hol pedig lázadók — egyformán jelen van a változás lehetősége és kockázata. Nyugtalanít, elkeserít, de megteremti „belül” az egyensúlyt azáltal, hogy gondolatainkat elvezeti valamihez. Mi ez a valami? Ö maga első verseinék egyikében így mondja el: „Vagy bölcs leszek, vagy bohóc.” Előttünk sincs több alternatíva. Dinescu tehát sokkol szavaival, mintha vízesés alá állnánk, brutálisan és szuggesztíven sokkol, kiéhezett intelligenciánkat bekapcsolva tehetsége hatáskörébe. Költészete egyetlen hagyományos csoportba sem sorolható (urbánus, népi, kamaraköltő, publicista stb.), ellenben élénk és éber intellektus, valamiféle szimultán-játékos, akiben a szenvedély és szarkazmus, a törékeny engedékenység és az energikus önmegvalósítás együtt található. Slobozián született 1950-ben (a horoszkópkészítők kedvéért: december 11-én). Első verseskötete 1971-ben jelent meg, majd 1973-tól háromévenként publikált új kötetet. 1976-os kötetéért az Írószövetség és az Akadémia díját is elnyerte. Itt bemutatott verseit 1979-es kötetéből a Románia Literará c. lapból vettük. MIRCEA DINESCU A versírás gyávasága Mintha a versemet mások unalmából fércelgetném — Az élet azonban elémtoppan, és jó kis tengerparti kocsmákat tol utamba, s én már nem is tudom, hogy a zenekar el akarja-e takarni sírásomat, vagy csak kíséri, és hogy a lázadást nem cselekvés ellen ajánlják-e nekem, és lehet, hogy ez a kocsma nem is igazi kocsma, a hullámok pedig pusztán csak kifogások, hogy a költészetről eltereljék figyelmemet. 148
