Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? (paródiák) III.
SZAKONYI KAROLY Üdülés a konyhában* Galambos néninek az epéje fájt, hát beutalták a SZOT-üdülőbe a Balaton mellé. Afféle gyógyüdülés. A portás tréfálkozva szalutált neki, ezt még élvezte Galambos néni, még azt is, hogy kecskekörmöket gyűjthet ezen az első délelőttön. Hanem azt már nem, hogy a parton talpig nagykendőben és cúgosdpőben a sok meztelenkedő között úgy érzi magát, mint füstölt hering az elevenek között. A heringről viszont eszébe jutott az a szardíniásdoboz, amit otthonhagyott. Megkezdtem én azt, vagy egészben van? Furdalta nagyon a gondolat. A fridzsidert, a tévét vajon be- vagy kikapcsolta, mert férje elment Szentendrére a kisunokákhoz. A tévéműsorral álmodott és a szardínia sorsa annyira nem hagyta nyugodni, hogy az epéje még jobban kezdett fájni. Ennek utánajárok, felejteni muszáj a gondot, határozta el, és beállított az üdülő konyhájába. A testes szakácsnő nem fogadta túl nagy lelkesedéssel, ám Galambos néni olyan kedves tudott lenni, hogy még az efféle sárkányfajzat szíve is meglágyult bele. Mert Galambos néni talpig jóember volt. Igaz, hogy leánykorában — leányanyaként — két kisgyermekét is kitette a hóba, de előbb jól bebugyolálta meleg holmival, nehogy megfagyjanak. Mit tehetett volna szegény: 1945-öt írtak akkor, a másodiknál: 54-et. Igaz, hogy feljelentette a szomszédot, mert egyik hetescsibéje átjött az ő udvarába. Még az is igaz, hogy pert indított a bátyja ellen, mondván: a kis présház az övié, amit testvére használ, sőt még az se hazugság, hogy Galambos néni nyugdíjas kora után maszekzöldséges lett s kerületszerte ő adta legdrágábban a karalábét (a primőrt 100 forintért). Ám ennek ellenére, vagy tán épp ezért Galambos néni világéletében jó ember volt, jó anya, hites feleség, drága nagymama, felejthetetlen szerető (akkoriban a Rákóczi úton lakott). Jó ember volt, mert világ életében csak dolgozott, még akkor is, midőn két éves fizetésnélküli betegszabadságot vett ki (epebajával), hogy kiépítse zöldségbeszerzési hálózatát. S csak azután ment nyugdíjba. Szóval Galambos néni rögtön megnyerte a szakácsnő tetszését. — Hagyja édeském, hogy segítsek magának. A szakácsnő nagyot nézett. — Akar egy kis plusz kaját? — kérdezte még mindig nyersen. — Nem én, drága. Azt se bírom megenni, amit adnak. Epebajos vagyok. Csak éppen szeretem a konyhát. Unom a partot. Nagyobb üdülés számomra, ha itt teszek^veszek s látom, hogy háromszáz vendég elégedetten csettint a főztünkre. És ettől kezdve Galambos néni segédszakácsnőként üdült a konyhában. Remekül érezte magát közel két hétig, hanem egyszercsak megint eszébe jutott a megkezdett (vagy meg nem kezdett) szardíniásdoboz, a tévé. Tönkremegy — gondolta, tönkremegy. És még aznap este elutazott, pedig még kerek hét napja volt hátra. A szakácsnőnek persze levelet hagyott hátra, nehogy félreértse. Azt írta: betegség a családban, sürgősen hazahívták. Az ember nem volt otthon (Szentendrén nyaralt a kisunokánál), egyedül élvezhette hát Galambos néni az üdülést a fridzsálder tövében, a speizben és a konyhában. Havas hegycsúcsnak látta a hatalmas hűtőszekrényt (akkoriban még lehetett kapni). * A novella dijat nyert a Terápiái Dolgozó című SZOT-újság pályázatán. 132
