Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Takács Imre: Ismeretlen istennője vagy késői szerelmemnek. Ha nem esem beléd, megöregszem (versek)
TAKÁCS IMRE Ismeretlen istennője vagy késői szerelmemnek Idegenkedtem tőled, amikor hoztad nekem a színeket. Most, hogy önkéntelenül adod, nekem áldozod, amit adtam neked, most .szeretlek. Hamisságok is munkálnak ebben a szerelemben, ebben a közeledésben? — az bizonyos. Nem vagy istennő, még nem vagy az; magadat keresed, amíg engem; nem szegzed egyenesen a Napnak szép homlokod. Énnekem gyermekeim vannak és unokám, énnekem a világgal lesz sok tennivalóm... Te várod, hogy rád is pillantsak, rád is nézzek, rád is gondoljak, rád érezzék; és hogy amíg alkotom magam, légy alkotóm. Szenvedtem egy rossz félálomban, egy bizalmatlanságban, és voltam önpusztító. Négy éven át voltam termékeny, terméketlen, verseit is égető barbár és rossz író. Engedtem tönkretenni magamat, és valakit ostobán én is tönkretettem. Csak a más útra mehetünk, csak a más úton boldogulunk, csak más úton éledezhetünk újjá mind a ketten. Tehozzád visz az én utam? — teveled járok egy csapáson? Jelenleg nem tudom azt. Épületembe építem a régóta akadályozó minden torlaszt. Akarok ragyogni neked, hogy kissé boldog is legyek, mert vártam rá. Nem ronthatom a hozzád-közeledést bizonytalanná, tétovává. Beléd akarok zuhanni, újjászületni vágyom az álságok kiküszöbölésével, végre bizalommal. Kell életem jutalma gyanánt ismeretlen Mindensége d ben a déli oldal. 117
