Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái XIII. M) A szalámi első karikái (történelmi kollázsregény)

gyoni állásánál fogva lenézi, megveti és magánál alsóbb rendűnek, gyengébb jogúnak tartja. A magyar úPhatnámság és Európában úgyszólván egyedül álló vízszintes társadalmi széttagoltságunk, annak minden káros jelenségével együtt, maga a megtestesült reakció.

Reakciós az is, aki a tanulás jogát és lehetőségét születési, faji vagy vagyoni alapon bárkitől meg akarja vonni, vagy magának akarja kisajátítani. Ebből azonban nem következik az, hogy a demokrácia a tanulás és önművelés erdményeit nélkülözhetné. Demokráciaellenes tehát az is, aki tanulás és önművelés helyett, ezek nélkül, külső segítséggel és érdemtelenül igyekszik a maga számára azt a közéleti hatalmát biztosítani, amit az igazi demokráciában csak hosszú évek megfeszített tanulásával és önképzésével lehet elérni.

Reakciós volt a régi világ nagyságos, méltóságos és kegyelmes címekben is kifejezésre jutó társadalmi kasztszelleme és a hiúsági motívumoktól diktált rangkórság. Éppúgy nem nevezhetjük demokratikusnak azok igyekezetlét sem, akik a demokráciát politikai megbízhatóság ürügylével saját hihetetlenül gyors előléptetésükre akarják felhasználni.

A gazdásági demokrácia törekvés a kiáltó anyagi ellentétek kiküszöbölése egyrészt a közérdekellenesen nagy jövedelmet jelentő vagyonok fokozatos felaprózása vagy szocializálása, másrészt a legmélyebb nyomorban élők felemelése által. Reakciós az, aki ennek az egészséges szoeializálódási folyamatnak saját vagyonvédelme, vagy anyagi jóléte érdekében gátat igyekszik vetni, de nem lenne helyes az sem, ha a gazdasági demokráciát nem demokratikus, hanem diktatórikus eszközökkel akarnák megvalósítani. Teljes gazdasági egyenlőség azonban sohasem lesz, s ez nem is lenne igazságos, mert a szorgalmasabb, jobb vagy felelősségteljesebb állásban levő munkásnak a demokráciában is magasabb bér jár, s józan határok között az örökhagyás, az utódokról való gondoskodás alapvető emberi öszötönének is teret kell engedni. Épp ezért a reakció 'és a demokrácia válaszvonala nem lehet azonos a magántulajdonon alapuló gazdasági rend és a kollektivizmus elvi határával. Mai magyar viszonylatban talán azt mondhat nók: reakciós az, áki a kulcsiparok államosításának szükségességét nem látja be, vagy aki a földreform során elvett ezer holdjait ismét vissza akarja szerezni, ám nem reakciós az, akinek kezében sem külcsipar, sem nagybirtok nincs, de aki a gazdasági élet egyéb vonatkozásaiban a magánkezdeményezésen és magántulajdonon alapuló gazdasági rend híve.

Fentiekből nyilvánvaló, hogy a reakció nem pártállás és nem társadalmi vagy gazdasági rend függvénye. Ellenkezőleg: a reakció egyik vagy másik vonatkozásban minden párt sorában felütheti a fejét.

Ha a reakciót egyszerűen összetévesztenők a demokratikus politikai ellenvéleménnyel, s a reakció elleni harc ürügyével az „ellen- zék”-et irtanánk ki, ezzel csak a politikai demokráciát fojtanánk el, tehát magunk is reaeiósofcká válnánk.

Az igazi reakció elleni közös harc se dolgozzon azonban börtönnel vagy bitóval, tehát reakciós eszközökkel, hanem felvilágosítással, műveléssel, a demokrácia gyermekbetegségeinek irtogatásá-