Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Lengyel András: Hevesy Iván és Moholy-Nagy László (tanulmány)
Kétségtelen, furcsa, zaklatott, már-már eufóriás levél ez; szerzője belső metamorfózisáról árulkodik. Azt írja például Moholy-Nagy, hogy nem csinál semmit, mégis rajzkrétát kér, pontosan körülírva, hogy milyen legyen az. S rajzaival is, amiket pedig korábban különösebb megfontolás nélkül osztogatott, most fukarkodni kezd. Nyíltan megmondja, nem akarja kiadni a kezéből őket — még a „lányoknak” sem. E levél, sajnos, önmagában, más forrás nélkül elégtelen változása mibenlétének fölmérésére. Egyelőre, források híján, nem lehet tisztázni, mi alakult át, mi zajlott le benne. Csak sejthetjük, hogy valamiféle érzületi, mentalitás-beli változás történhetett. Tény mindenesetre, hogy — levele tanúsága szerint — nyugtalan, feszültséggel teli állapotban volt. Érthető így, hogy nem találta a helyét, s legkésőbb július 2-án már ismét Budapesten volt, onnan írt Bach Artúrnak Szegedre. (Vö. Péter László: Moholy-Nagy László pályakezdéséhez. = Tiszatáj, 1971. 11 .sz. 1044— 45. 1.) Az őszirózsás forradalom s a Tanácsköztársaság napjait, jelen tudomásunk szerint, szintén a fővárosban töltötte. Sajnos, hogy ez a néhány hónap hogyan telt számára, nem tudjuk; életútjának e szakasza még kutatásra vár. Bizonyos azonban, hogy 1919. május 1-én a Népligetben még Hevesyvel ünnepelt — Balázs Béla, Bach Imre és „a szórakozás anyagi részét viselő Nagy Jenő” társaságában. (Apró Ferenc: Üjabb Moholy-Nagy-rajzok Szegeden. = Tiszatáj, 1975. 3. sz. 69. 1.) De 1919 augusztus elején már újra Szegeden volt — a Moholy-Nagy-kutatás legalábbis szinte egyöntetűen ezt állítja. Szegedről Hevesyt itteni tartózkodása második hónapjában, 1919. szeptember 26-án3 kereste föl ismét levéllel. Levele — az adott körülmények között érthetően — szűkszavú s inkább életjelnek, mint igazi levélnek tekinthető (Moholy-Nagy érdemi mondanivalóját Bach Imre közvetíthette — élőszóban): 1X123 Édes Ivánom, Imre mindent elmesél majd, ami Pestről való távozásom óta történt. Ezt hát nem fontos most megírnom. (Úgyse csináltam semmit a strandoláson kívül.) Hanem rólad, kedves, már hónapjánál több, hogy semmit sem hallottam. Írd meg Iván, hogy vagy — már rendszeres postaforgalom van, csak felbontva érkezik a levél (gondolom, mert így dobják be) azt is, hogy a Nagy János u-ban lakol-e még, mit csinálsz, kikkel beszélsz, min dolgozol, [Szitáry] Zelma stb. stb. Ugye írsz Ivánkám. Minden jót ölel szerető Lacid M. N. L. festőművész Szt. György u. 11. E levélnek, amellett, hogy dokumentálja a kapcsolattartási igyekezetei, pontosabban a kapcsolat újrafelvételének igényét, van néhány érdekes életrajzi utalása, hozadéka is. Mindenekelőtt az érdekes benne, hogy Moholy-Nagy itt már egyértelműen „.festőművésznek” vallja magát, ill. így címezteti a hozzá írandó leveleket — nyilván azért, mert akkor már így ismerték. Az irodalomból a képzőművészetbe való átváltás tehát ekkorra befejeződött nála — bár, tudjuk, alkalmilag még ezután is írt verset. Levele másik érdekessége az, hogy lakása címeként a Szent György utcát adta meg. Téves tehát Apró Ferencnek az a Bach Imrétől származó adata, hogy Moholy-Nagy 1919-es szegedi tartózkodása idején a Gizella téren bérelt szobát magának. A Gizella téren csak műterme lehetett, vagy — s ez sem elképzelhetetlen — csak szeptember 23. után költözött oda. Sajnos, az már e levélből sem derül ki, hogy Moholy-Nagy miért hallgatott alakuló szegedi kapcsolatairól, vonatkozó művészi terveiről. Azért-e, mert Bach Imrének éppen ezt kellett elmondania élőszóban, vagy azért, mert ekkor már el- fordulóban volt barátjától (és saját korábbi énjétől)? Annyi biztos, itthoni utolsó 1101
