Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Zelnik József: Népművészet ma?!
Nem csodálkozunk azon, hogy ebből az öszvéresítő tevékenységből csak elég ritkán születik valami elfogadható tárgy. Lehetőséget adva egy cinikus kritikának, hogy ezáltal az egész népi iparművészeten, annak lehetőségein, sőt olykor még visszamenőleg a népművészeten is elverje a port. Közben arról elfelejtkezik, hogy ha nem is szakmai, de legalább észérvekkel hozzájáruljon a folklorizmus természetrajzának a feltárásához. Például úgy, hogy rámutatna: minden átmenet kísérletei öszvértermékek. Miért ne jelentkezne ez akkor, mikor egy többnyire közösségi kultúra által meghatározott világ terméke, a népművészet keresi helyét egy individuális kultúrában, amely ráadásul ipari civilizáció is. Felhívná a figyelmet arra, hogy az emberek is egy kicsit ilyenek, mint ezek a tárgyak, s így társadalmi igény ilyen tárgyakra jelentkezik. Éppen ezért adminisztratív intézkedés nem segít és jelentős naivitásról árulkodik. Már csak azért is, mert egyik öszvér túl magabiztosan akarja megmondani a másiknak, hogy mi a jó a lónak. A formakölcsönző-motívumszerkesztő irányzat mellett a kezdetektől jelen van egy másik is, amely nagyon sok esetben tisztességesen a hagyományos rend szerint megcsinál egy tárgyat és ajánlatot tesz mellé, hogy mire haszn,áljuk. így ajánlódik fel a osanaik vagy borotvatartó például cigarettatartónak. A „dizájn mítosztól” megbabonázott európai szemnek nem is tűntek ezek a termékek többnek, mint anakronizmusnak. Éppen ezért egészen 'a hetvenes évekig csak a csodálkozás, irónia és a cinizmus fordult erről az oldalról feléjük. Ha pontosabbak akarunk lenni, valójában nem is csak a népi iparművészet felé fordult ez a lebecsülő általánosítás, hanem valamilyen formában minden olyan népművészettel kapcsolatban álló tevékenység felé, amit a köztudat belegyömöszölt a helytelenül népművészet címkével ellátott kalapba. Mielőtt rátérnénk a 60-as évek végének és a 70-es éveknek a mozgalmaira, érdemes áttekintenünk a jelentősebb csoportokat, kiemelve: mi minden volt található ebben a kalapban. • Jelen volt még a hagyományost hűen követő mai „népművészeti” tevékenység. Ezt főleg idősebb népművészek, a Népművészet Mesterei állították elő. Vásárlóik közé egy igényesebb értelmiségi réteg tartozott, de igen sokszor kerültek munkáik a Népi Iparművészeti Tanács gyűjteményébe. A kivételesen reprezentatív darabok külföldi államférfiak, Magyarországon járt világhírű művészek tulajdonába jutottak, nemzeti presztízs ajándékká váltak. így vásárolt vagy kapott lószerszámot az angol királynő férje, egy viselet ruhát a perzsa sah felesége, lószerszámot lóval Hruscsov, népviseleti blúzt Lollobrigida, Kek- konen debreceni szűrt stb. A HISZÖV vezetőjének 1973-as értékelése szerint az 1958—68 közötti időszak volt a népi iparművészet nagy felvirágzásának kora. Ennek már bemutatott változatai és ezeknek a variációi nagy tömegben jelentek meg a népművészeti boltokban. A népi iparművészetet támogató írások ezt a tevékenységet a „haladó hagyományok ápolása” és „ízlésnevelő tevékenység” címszavakkal ideológizálták meg. Nem szeretném iróniával kezelni ezeket a kifejezéseket, bár csábítóan bennük van a kihívás egy ilyen hozzáállásra. Nem tehetjük ezt azért, mert a NIT működése a kirívó ízléstelenségek államilag támogatott érvényesülését mégiscsak megakadályozta. Sajnos, azok ettől függetlenül éppen elég csatornát találtak maguknak. Ebbe a tárgyi világba tartozik az úgynevezett konsum népművészet. Ez a terület Magyarországon teljesen feltáratlan. Ez nem annyit jelent, hogy ismeretlen. A témahiányban szenvedő bősz publicisztika mindig elveri felette a port. Legtöbbször számonkérve rajta, hogy a népi- esch-tsikósoh-gulyás Magyarországot termeli újjá. Az idegenforgalmon keresz1080
