Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - "Költészet és valóság" Vas Istvánnal "Párbeszéd két ismeretlen között" című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
élménye a Görgey Artur emlékiratai. Amelyeket — hát a kuriózum kedvéért hozzáteszem, hogy — valaha, nagyon régen, úgy körülbelül ötven évvel ezelőtt Illyés Gyula adott a kezembe avval, hogy micsoda nagyszerű könyv, ezt okvetlenül el kell olvasni, óriási ember volt, és ez az, akire Magyarországnak szüksége van. Mert ugye, ez a Görgey-szerű, józan emberünk, az nincsen. Na most Görgey nem jó író, mondanom sem kell, hogy nem is törekszik írói értékekre. Annái nagyszerűbb és hitelesebb és elhitetőbb, amikor őnála viszont valami ilyen hadi, hadtörténeti leírás szinte vízióvá emelkedik. Hát ilyen a branyiszkói csata, amelyiket többek között említ benne, amikor a bányavárosi visszavonulás során Guyon Ridhárdot fölküldi a Branyiszkóra, és az megostromolja az ottani osztrák állásokat. Amihez hozzá tartozik, hogy nagyon szerettem azt az epizódot, amikor Iglóban készülnek az éjszakai rohamra, mert ha nem törnek át a Branyiszkón, nem jutnak el Pestig és az Alföldre. És erre a legénységet leátatják rommal, — ez is benne van a Branyiszkó-versben, a rum — és a tiszteknek nagy bált adnak, ahol megjelentek Iglónak szép hölgyei. És egy igazi tiszti bál folyik. Éjfélkor megszólal a riadó, ugye, és a rum mellől a legénység elindul, és a bálból a tisztek lóra kapnák, és mennek föl a Branyiszkó hegyre. Hadd tegyek hozzá ehhez egy emléket, vagyis élményt, bár ez is olyan szó, amelyiket tulajdonképpen az állítólagos modem költészet száműzött. Élmény nincs. Tehát ez nagyon konzervatív fogalom, az élmény. De hát mégis, nevezzük akárminek, emléknek, élménynek, hogy jó sok év múlva, talán ha jól emlékszem 7:3-ban volt, Görgey Artúrnak a dédunokaöccse, a mostani Görgey Gábor néven író költőtársam... öt is Artúrnak hívják eredetileg? Voltaképpen Artúrnak. Gábor a mellékneve. De hát ezt vette föl. Azt hiszem, hogy a családban, ezt ő mondta, azóta egy tradíció, hogy a család minden férfi- tagja az Artur nevet is fölveszi. Hát ő is Artur. És ő vitt el a kocsiján a Felvidékre. Voltaképpen a Görgey-család régi emlékeit akarta megnézni, de aztán a Szepességen és még sok mindenütt jártunk, és ő vitt fel a Branyiszkóra, kedvességből irántam és a Branyiszkó-versem iránt. És akkor láttam ezt a branyiszkói dombot, ahol valaha a branyiszkói csata emléke állt. Tehát jóval a vers születése után? Igen. A vers keletkezése után. Le is fényképezett engem ott. örültem, hogy megláttam, és hát ez is hozzátartozik a vershez. Nahát ez épül bele ábba, ami hát voltaképp ugyanez a téma, hogy hát a halált valamilyen módon állva — bár nem fogjuk állva, mert mi már le vagyunk terítve addigra, — de legalább lélekben valamilyen módon állva fogadjuk. Sőt, egy másik gondolatom a halálról, hogy ne véletlen baleset legyen a halál, ha már meg kell halni. Hanem készüljünk rá és tudjuk, hogy mire. Hát erre vonatkozik a Branyiszkó-versben, hogy foglaljuk el a saját Branyiszkónkat. És hozzá tartozik, az a szinte diabólikus leírás, amit a Graczában olvashatunk, hogy megy föl a csikorgó hidegben a katonaság, amelyiknek nagyobb része szlovákokból állt, a legénység. A vezér, Guyon Ridhárd... Angol volt. Tehát itt magyarul jóformán senki sem tudott. 1060
