Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Száraz György: A tábornok IX. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok IX. Pálffy a Dunamedence-tanuimányban -így összegezi a néme-t szerző gondolat- menetét : „Springensoh-midt... megállapítja, hogy az egész Dunavölgy egyetlen része sem nyújt kedvezőbb előfeltételeket egységes nemzeti akarat képződéséhez, mint éppen a Kárpátok -által félkörbe -bezárt magyar Alföld... A ll milliós magyarság számban kisebb, mint az egész terület össznémetsége (13 millió), s csak kedvező földrajzi helyzeténél fogva töltött be számarányánál jelentősebb szerepet. A magyarság teljesen egyedülálló, és túl kisszámú nép althoz, hogy az egész területen uralkodjon.” A náci geopolitikulsok következtetése kimondatlanul ás világos; de Pálffy tovább összegez: „A revíziós törekvésekkel hamar végez. Miután leszögezi, hogy Olaszország a revíziós gondolatot csak diplomáciai eszköznek tekinti, kijátszva ezzel Magyarországot és Bulgáriát Délszlávia ellen, arra a következtetésre jut, hogy a revíziós politikát egyediül Németország képes -keresztülvinni. A revízió jövőjére döntőnek tartja, mennyiben fog -Magyarország csak saját népe által lakott területek visz- szaszerzés-ére szorítkozni...” A mondatok mögött — a „baráti Itália” diplomáciai erőlködéseinek köny- nyed od-ébbpöokölése mellett — ott van a magyar revíziós politika „egyetlen” útjának náci kijelölése, s egyben -fölényes kritikája is. Most idézem újra — ezúttal egészében — azt a bizonyos bekezdést, amelyet Pálffy közvetlenül a fentiek után beleírt -dolgozatába, majd áthúzott: „Ha valahol, nálunk kellene legyen a geopolitika tudományának Mekkája, akiknek egész története a nép, illetve a népek és a tér -viszonyának megoldani akarás-a, mely hosszább-rövá- debb rendezések után végül is a nacionalizmusok megszületésével, a földrajzi és néprajzi határok tragikus különbözése miatt bukásunkhoz kellett vezessen.” Springensdhmidt megállapításai majdnem igazak; s a „majdnem” mögötti szándék felismerése, az ebből támadó harag csaknem becsalja Pálftfyt a geopolitikus zsákutcába; m-eg merem kockáztatni, hogy a bekezdést akkor húzza k-i, amikor összegez a tanulmány végén: szembeállítva a „pesszimista, a magyarság sorsát elintézet'tnek tartó” felfogást a „csoda folytán ölünkbe hulló teljes revízió”, a „restaurációval vagy anélkül” születendő „keleti Svájc” — tudhatjuk: itt a Monarchia restaurációjáról van szó — vagy a „modem szent- istváni államgondolat” „bizonytalan Iködképeivel”. Érteni kell P-áliffy főhadnagy indulat csiholta vágyát egy „geopolitikus magyar Mekka” iránt, hogy értékelni tudjuk a határozott mozdulatot, amely- lyel törölte a papírra vetett mondatot. * „Ez az ország született ország” — állapítja meg Elisée Reclus, a 19. század nagy francia geográfusa a történelmi Magyarországról. Való igaz: ha hegyes vízrajzi térképet nézünk-, ma is felfedezhetjük rajta az egykori magyar királyságot: a hatalmas medencét, amelyet Dévénytől Onsováig széles karéjba 1034
