Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Tandori Dezső: A búcsújáró, Fej, romtér, Színpad és nézőtér (versek)
TANDORI DEZSŐ A búcsú járó A hetedik nap szegleteiből az elzőző hat nap köríve lesz, ami állva marad, nem végleges, épp csak nem lép tovább, ami kidől. E mozgás mondható el bárkiről, szürke és fehér, akármi színes, osztott osztatlanság, amit jelez, a megjelölt is valamit elnök A vásár-látta kelmék, a kelendők, a háromszögvonalzó-forma kendők: szálkásan gurulnak, simán akadnak, a lábak nekilódulnak a napnak, mely nem veheti vissza, ha nem adhat; a szem belátja, hogy ami tagolja látványát, mindig csak önmaganfonma: a szegletesebb mihez volna hívőbb, ha eloldozzák, mihez, ha kötik? A csíkozás fel s le is egyezik, találka-pontján kitárul körívnek; ami megnyerhet, ugyanaz veszíthet, már egy hetére se emlékezik, szeme nem önmaga, csak „némelyik”, így tesz, 'ha máris elmondhatja: így tett. Megkettőződik, mint egy homokóra, mely mintha az idő kül-váza volna, a pengés mozdulatlansága elvész, a létezés így örök visszajelzés, és mintha idenézne odaátról, az árny egy mozdulatot fölnyalálbol. 1018
