Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - Bata Imre: Ráhangolódásunk egy költői műre

fejezési formája: ég a völgy, méregzöld ttűz eped. Ki ne tudná ma már, hogy a zöld is tűz, mint mondják, zöld energia. De rögvest olvashatjuk azt is, hogy kenetnyi zöld; ez egy impresszionista festő palettájáról való. Expresszív és absztrakt, impresszív és konkrét, mint ellentett páros van egymáshoz rendelve, s ez éppúgy lehetséges ebben a mítoszban, mint az, hogy kérdezik a faluban a lírai hőstől, s éppen azt kérdezik: „sztriptízen voltál-e?”

Júliusi csendes erdőben a világ — a lírai hős maga — a fűben heverészik. Vagyis a lírai hős egyetlen egész világ, de mint világ, kettős különbség, s a különbségek egymásban tükröződnek. Mindez a szavak szintjén szét — ellen tett kettősökre — bontja a nyelv logikai egységét, a mondatot; például erdő és sivatag kerül egymással szomszédságba; majd pedig a szó hangsora hullik szét. A sistergő például így s ister gő. S az „ister”-ben föltárni az ősfolyam képe, hiszen Ister volt a Duna hajdani neve: A dolgok belseje alakul érzékletté, itt olykor az értelem kezdetére lök bennünket a vers szuggesz'tiója, s úgy érezzük magunkat, mintha végtelen párbeszédbe bonyolódtunk volna a természet erőivel. Azt mondja Föld, s észre kell vennünk a szóban az öld ige hangsorát. Ez véletlen, de a világ is a véletlen és a törvény kölcsönös játéka!

Jelentős szerepe [funkciója] van a költeményben a montázsnak. Az idézetek — montázseiemek — közt hangsúlyos szerep jutott József Attila szövegének. Az ő verssorai, meg amire utalnák, Cselényi számára azonosulási alkalom. Egyrészt, hogy egyetlen egész világ van, s ez a társadalom, másrészt, hogy minden egyes ember — az egyed! — maga is egy^egy bonyolult társadalom. (Az ember a társadalmi viszonyok összessége.) A Genezisből, a Gilgames-epőszből és Kierkegaard-szövegekből vett idézetek Cselényi versének léttani megalapozására, a herakleitoszi, Spinozái, hegeli, husserli betétek pedig arra figyelmeztetnek, hogy a műnek ismeretelméleti megfontolásai sem érdektelenek. Mert a mítosz itt nem valamely ősmítosz interpretációja vagy példázatba újra- mondása, hanem adékvát alakja a költő létélményének, nem reprodukció, hanem mítoszkreáció.

Ráhangolódásunk következménye ítéletünk. A csehszlovákiai magyar irodalomban két jelentős lírai életművet látunk; a Tőzséré az egyik, a Cselényié a másik. Ezeknek eredetében három forrás létszák. A Szülőföld, a cseh és szlovák líra inspirációja és az a filozófiai indíték, amely a nemzedéktársi magyar lírának is jellemző vonása. Cselényi Jelen és történelem című költeménye ennek a háromságnak a szintétikus lenyomata; kísérlet a személyiség újraalapítására.

997