Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Varga Imre: Bosch táblaképe (vers)
VARGA IMRE Bosch táblaképe Láttam a virágzó cseresznyefát. Láttam hajolni, hallottam törzsének recsegését, láttam dőlni, láttam' hullását. Zuhant forogva, fehér örvénytessel — menny kapuján kilökött angyal. A magasból lefordult fácska bucskázva szédült alá. Lecsapott. Lám: a hulló test ahol földet ért, ahol fölvágódott a por és a homok, majd lassan', fegyelmezetten visszaszállt, belepve a földet, ahol a hulló test földbe dobbant, élesen látszott körötte a kép. íme: hosszú kőlócákon egymáshoz szorulva a bírák, s a kopár pusztaságban mindenütt ember- és állat-alakzatok mutatják a bűnbeesés egyik jelenetét. Mondom, zsúfolva velük a föld, nyüzsögnek a levegőégben s talán a felhám alatt, talán a föld húsában, talán a föld jonhában is. Igen, ez az én világom, mondja egy száj, nyílik és mondja a száj, ez az én világom, mondja a száj: combok tövében szemjéremajkak szólnak tündéri igéket. Mindegy, zabáinak vagy férfi kemény hímrönkjén rágódnak, mint csuhákon. Nem tudni, a kéjtől re- megnek-é vagy még szólni akarnak az ajkak. S a Nagy Hímnős a sereg előtt, aki vihog a gyönyörtől és röhög vele a tenger és hahotázik az eltikkadt föld, a Nagy Hímnős, aki önmagát izéli, mert ő a Kan, a Sátán és a Ringyó egyetlen alakban. Kőrima nyergei a holdon. Váladéka lefolyik az ég oldaliam, négy romlott vizű patak jelzi az égtájakat. Ádám és Éva, Rómeó és Júlia, Heloise és Abelard s többi szerelmestársak is mind meggyalázva. S most lássuk ismét az angyalt. Fejéből, szépséges fejéből tekerő nyúlik, a bírák vezetője pedig odalép, forgatja a kallantyút, vallatja ekképp a koponyát. Hallanak a fajtalankodók és a bírák nyenyere-hangot. Ezt a muzsikát küldte az ég. Küldött ilyen kísérő zenét. És .áll óriásán mindenek közepén lángolva a Szűz, hullatja érzelgős könnyeit. Sír, sír, sír és teste világít. Kakas kukorékol. 951
