Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Ipari művészet vagy ipari forma? - Elmélkedés Koczogh Ákos Szép tárgyak dicsérete című könyvéről
PÉNTEK IMRE Ipari művészet vagy ipari forma ? ELMÉLKEDÉS KOCZOGH ÁKOS SZÉP TÁRGYAK DICSÉRETE CÍMŰ KÖNYVÉRŐL Gyakran előfordul, hogy régi fogalmaikba, -akarjuk belegyömöszölni a felbukkanó újat, mert csak ilyen módon válik értelmezhetővé, így lelheti meg helyét a nap alatt. A jószándékú buzgalom egyfelől jogosult, -hisz helyesen érzékeli a régi és új közti ösz- szefüggéseket, a folytonosságot, másfelől viszont -túlhangsúlyozza ezeket: érzéketlenül megy el az eltérő vonások mellett, kizárólag az új sajátszerűségének negligálása árán képes -befogadni a változások eredményét, illúziókkal éri be kritikus vizsgálódás helyett. Bár inkább ösztönösen, mint tudatosan -(félreértések féligazságait forgatva) számol az új megjelenések következményeivel: d-e jobbára „leszámol”, csakhogy ne kelljen szakítania az előző helyzet csendes megállapodottságával. Körülbelül ilyen él-ménye támad annak, a:ki megpróbálja végiggondolni Koczogh Ákos könyvének elméleti alapvetését. A szerző — a tárgyi népművészet és az iparművészet kiváló, tudós szakembere — tagadhatatlanul imponáló ismeretednek bázisán — hasonlóan jár el. Megkísérli az iparművószetet a képzőművészet fogalomkörébe emelni — ami kétségkívül indokolt és rokonszenves törekvés — ám egy füst alaitt mint az iparművészet részét, a-lesetét, új fejleményét, az ipari formát is szalonképessé teszi, azaz műalkotássá avatja. Holott a design-nak nincs szüksége ilyenfajta „megnemesí- tésre”: ő maga — legalábbis ideális értelemben — az emberi környezet átfogó „meg- niemesítését” val-lja céljának, tehát programja egészen más motívumokat hordoz, mint a képző- -és iparművészetek. Nyilvánvaló, hogy Koc-zog Á-kos ezzel a fogással — az ipari -gyártmányok műalkotássá változtatásával — szerette volna meghaladni azokat a válóban mutatkozó és semmiképp sem lebecsülhető elméleti bonyodalmakat, amelyeket a design megjelenése és térhódítása okozott. Azonban az a logikai művelet, amely tartalmilag egybefoglalja a képző- és iparművészetet, valamint az ipari formát, csak egy pozitivista álláspontot -hívhat életre: fel-leltározását — a lényegi különbségek kimunkálása helyett — mindannak, ami „van”. A műa-lkotásbeli egyenrangúság — a közös nevező — kiválóan alkalmas arra, hogy összemossa, eltüntesse a meglévő különbségeket, s hogy egy „gépkorszak előtti esztétika” törvényszerűségei nevében ítéljük meg a „gépkarszak utáni” tárgy- és formavilágot.” A gépkarszak kezdete ugyanis határvonalat húz, ettől kezdve elsősorban a technika határozza meg a fonm-aaikotást...” — állítja Braun-Feldweg Ipar és forma című alapművében. Koczogh Ákos megközelítéseiből ennek a „határvonalnak” az értelmezése hiányzik, pontosabban: egy már meghaladott koncepció nevében lép fel, amelyben — úgymond — „összhangban vannak” az emberi tartalmak kifejezhető és gyakorlati funkciói, valamint az anyag, forma törvényei, a hasznosság, a gazdaságosság és az esztétikum követelményei. Első -rátekintésre is egymásnak ellentmondó sajátosságok konglomerátuma ez: öss-zhain-g helyett helyesebb ellentétüket kiemelni, mert ma a gazdaságosság aligha fér meg harmonikusan az igényes külső mejelenés- sel, a teljeskörűen értelmezett funkcionalitással, és a sorozatgyártmány megítélésekor másra kell tekintettel lennünk, -mint egy táblakép esetében. Az ipari forma „műfaja” már kinőtte a hagyományos képzőművészet kereteit. Üj nomenklatúrát kell nyitnunk, ha követni akarjuk az eseményeket. * 504
