Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - TANULMÁNY - Sándor Iván: Az üdvtan és a pályakezdő drámák, Németh László első drámái
kai. Az ellentmondás oka az, hogy a szerkezet kristályosodása itt nem a dráma középpontján történik. A Bodnárné eseményhelyszínét részletező pontosságai leírt színpadképét a mezős zilasi élményeiből dolgozza ki. A módszer: nosztalgikus. Ennek a nosztalgiának a természetét, a befejezett regény, a Gyász főhősének születés'körülményei világítják meg legjobban. Lánya halála után Németh novellát ír Gyász címmel, elégedetlen vele, félretolja, később kezd a regénybe. De már a novella mélyén is a későbbi átütő, a Németih-próza nagy teljesítményét adó regény főalakjának, Kurátor Zsófi modelljének hangja bujkál. „ .. .a dallam egyik unokanővérem hangja volt... Ez az unokanővérem jómódú parasztlány volt; nagyon szép is, emlékszem rá gyerekkoromból. Az ura a háborúban esett el; ő elköltözött a napától, az apja egy kis házat vett neki, ott élt a fiával. Sohasem hallottam róla semmi pletykát; kérték és nem ment férjhez. Nem volt hideg, csak büszke — büszkén álszeménmes ... Néhány éve a kisfia is meghalt. Azóta egyszer találkoztam vele a temetőben. Sovány volt, szikár, s még mindig szép.” Mikor történhetett ez a találkozás a temetőben? A feketeruhás asszony, mögötte a sírköveken, a temető kerítésén túl, bizonyára a faluvégi házak; a kutyák csaholása, arrébb a falu közepéig, a módos portákig vezető utca. A képbe, amelytől a huszadik évét nem sokkal túlhaladó fiatalember nem tud megszabadulni, állítsuk őt magát, környezetébe a gyermekkori nagycsalád arcéleit. Később, a huszonnyolc éves író, a Gyász kézirata fölött, ebben az emlékek nosztalgiájával átfűtött világban él. A regényt, amelyben a lélektani ábrázolás és realista társadalomrajz erős szintézisével, mint prózaíró végérvényesen elért már növekvő olvasótáborához, alig fejezi be, máris ugyanezekből a képekből bontja ki a Bodnámét. A mesebeli két fiú közül Bodnárné menyországa: Péter, a mérnök, a tanult gyerek, benne látja a társadalmi-anyagi feltörés lehetőségét. Városi lányt vesz majd el, hogy más lehessen, mint parasztoséi. Bodnárné ennek a jövőnek a szolgálatába állítja a családot. így nyomja el és alázza meg parasztnak megmaradó másik fiát, Jánost. A szeretethiány, a görcsbe torzult hűség magánya robban majd egy indulatban, amelynek tetőpontján János megöli öcs- csét. Az elnyomott valóság, a kitaszított lélek végletes kitörése fújja el Bodnárné álmát. Az anya aztán a tragédiában odaáll a mellé, akit az álomért visszanyomott, próbálja a kisemmizettet, kedvenc fia gyilkosát védeni. így perelné már hiába vissza igazibb gyermekét. Két középpontja van a tragikumnak. Az egyik a magányos, eltaszított Bodnár János kielégítetlen szeretet-szerelem áhítozása. Ennek Németh nem talál erős drámai kifejező eszközöket. Erősebb, tömbszerűségében is árnyalt a makacs, félelmetes anya alakja, aki akkor törik meg, mikor önhibájából mindkét fiát elveszíti. Bodnárné ábrázolásában jól alkalmazza az önmaga vétségére döbbenő tragikus asszony görögös motívumát. Sophoklész-naplójában magyarázza meg a hősminta őt magát is megrázó hatását: „Antigone és Elektra: ellentétök és ikercsillagok... A kötelesség hősnői. De az egyik kötelességgel a szív egész pokla zeng; a másik az indulat tengerén lábujj- hegyen jár... Amíg ezeket írom, egy pszichoanalitikus figyeli oldalról a lelkesedésemet. Volna valami zavaros ebben a két nőben; valami analizálható abban a hideg szerelemben, amit ébresztenek. Nőisségük kemény és csillagástalan... Az emésztő kéj felett: hősi frigiditás.” Ennek a hideg szerelemnek a lélek frigiditásának mintázata Bodnárné. Mellette árnyékfigurák, Bodnár János is gazdagabb egyéniség kellene legyen, hogy éhezhessük: a szeretethiány vadította el, viszi bűnbe, és az elnyert szeretet megmentő elégtétele lehet. Pedig a dráma Bodnár János megtisztulását készíti elő, a viszaküzdött anyai szeretet melegében. Mi dolgozik itt? A gyilkos fiúban vad indulatok, az anyában egy mánia, János és Bodnárné magáradöbbenéséért, üdvük visszaszerzéséért, lelkűk megtisztításáért ezért túl nagy ár a harmadik ember halála A két szélső póluson nincs annyi érték, ami a gyilkosságot ellensúlyozhatná a katarzis aktusával. Ez az egész dráma skizofréniája: eszme és anyag, történet és alakok diszharmóniája. A cselekvéssor idegen az ideától, azt igazolja, hogy a parasztfiú, akit tanítanak, elszakad osztályától, aki viszont a kaszanyélnél marad, az végsősoron még ha indulatában is, — miközben a kaszát baltára cseréli fel — eredendően jobb és nemesebb a másiknál. 971
